Csendesen sétál egy lány a szélben,
Csendesen figyeli egy csillag az égen.
Könnyei hullanak, fájó szíve dobog,
Ennyit suttog halkan: Csak egy lány vagyok.

Sötét haja szépen eltakarja arcát,
Áztatják könnyei meleg, gyöngéd ajkát.
A szerelem már elmúlt, lelke pedig sajog,
De ő mégis ennyit mond: Csak egy lány vagyok.

Hirtelen megáll, s az égre felnéz:
"Számomra nélküled élni nagyon nehéz.
Az életben várnak rám ezernyi bajok,
De ha nem vagy velem, csak egy lány vagyok."

Meghallá a csillag, lehulla az égről,
Lehulla az égről, csoda fényességből.
Kioltotta fényét, leszállt halkan a szélben,
S ott sétáltak együtt, ketten, kéz a kézben.