Valamikor, régen,
Az ezer szép mesében,
Élt egyszer egy királyfi,
Ki mindig várt a szélben.

Várt a szélben, titkon,
Egy gyönyörűszép lányra,
Kinek énekét meghallva
Arannyá változik haja.

E féltve őrzött titok
Fénylett minden este,
Míg künn', a mezőn a herceg,
Távoli szerelmét leste.

A leány, ki egy csillag
Volt, s nem csak egy álom
Ezt suttogta fentről:
"Leveled már várom."

A szőke herceg felállt,
S beszaladt a várba,
Egy levelet vett kezébe,
S ez volt írva rája:

" Tündérmesék közepette
Csillagokban úsztam
Szépséged fénye ragyogott
Bármerre is jártam. "

Felemelkedett hát ekkor
A királyfi a magasba
Elrepült a szerelemmel
E világot elhagyva