Búsan jártam-keltem kerek e világban,
De nem láttam szeretetet az emberek arcában.
Elestem ekkor, elfogyott a remény,
Elfogyott a szeretet, s eltűnt vele a fény.

Kerestem, hogy szeretet kinek is adatott,
De amerre jártam, csak romlottság fogadott.
Nem volt már reményem, elfogyott a szeretet,
Nem maradt hátra, csak megvetés, gyűlölet.

Borongós napon emlékszem, megláttál
Szeretetet felém egyedül te nyújtottál.
Eltörölted gyöngéden sebes, fájó múltam,
S törékeny életem az'nap neked adtam.

Bár oly kicsiny vagyok, a Föld pedig oly nagy
Végtelen szeretetből most nekem is adj.
Hitemet másra nem, csak szeretetre támasztom,
Szeretetet számomra csak te adhatsz, belátom.

Többet kaptam tőled, mint végtelen szerelmet,
Lelkem boldogságra lelt, már nyugodtan pihenhet.
Nem kell többé félnem, ha jönnek szomorú napok,
Tudom, hogy enyém vagy, s én a tied vagyok.