Az éjszaka csendes perceiben
Alvásra hajtottam le a fejem.
Lassan becsukva szemeimet
Különös álom jelent meg:

Egy erdő kellős közepén álltam,
S a fák mögött egy paripát láttam;
Gyönyörű szőre csillogot a fényben
Csodálta fentről a hold is, az égen.
 

Bátorságot véve, közelebb léptem
A lóhoz, s így szóltam: "Nem értem.
Nem értem, miért is vagyok én itt,
S m'ért remegnek oly nagyon kecses lábaid?"

A ló hirtelen már vágtatott felém
S oly gyorsan közeledett, hogy fel sem fogta elmém.
Minden megszűnt létezni körülöttem,
S csak ennyit suttogtam: "Nem e világból jöttem."

Szavaim hallatán hirtelen megtorpant a ló,
S tágra nyílt szemeivel, tudta, mi lesz jó.
Tervét megváltoztatva, elsuhant oly csöndben,
Még egyszer rámnézett, majd átment testemen.

Ekkor hátrafordultam, szememből könny csordult,
Az egész, kerek világ, hirtelen elmozdult.
Minden távolodott, a lóból csak köd maradt,
De az utánna való vágy szívembe sebet mart.

Felébredtem, s rájöttem, nem csak álom volt
Ő, akit úgy szerettem, mára már halott.
Felriadva ágyamból hozzá kifutottam,
S kihűlt teste mellett összeroskadt lábam.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés