Sokszor, mikor az ember megpróbál olyan dolgokra rájönni, amik olyasmiknek tűnnek, mintha emberfeletti dolgok lennének, nagyokat csalódhat. Hát, így volt ez velem is. Na de ne siessünk ennyire előre.......

Egy vidéki kisvárosban nevelkedtem, anya kiskoromban meghalt, miután apa elvett egy gyerekes asszonyt. Hamarosan mindkét szülő kihunyt a családfából, ígyhát egyedül maradtam a nálam 8 évvel idősebb féltestvéremmel, Daviddel.
Minden akkor kezdődött, amikor.....

2011. 08. 23.
16:32
Párizs - San Fransisco
A repülőgép átváltott robot-pilótára. A pilóták elhagyták a vezérfülkét néhány percre, bár ez bőven elég volt. A repülőgép meghibásodott. Mindenki riadtan vette észre, hogy a repülőgép zuhanni kezdett. A pilóták azonnal visszarohantak a vezérfülkébe, de sehogy sem lehetett irányításba venni a gépet. David ekkor felugrott a helyéről, és odarohant Elisabethhez.
-Vedd az ejtőernyőt, ugrunk! -mondta, majd megragadva csomagjait, a repülőgépre való bejáratnál kiugrott a lánnyal. Jó pár ember követte a testvérpár tettét. Mindannyian kinyitották a hátizsákokat,  és szállni keztek a magasban, majd lassan földet értek.....

2011. 08. 27.
13:56
San Fransisco, Gathrow temető
"Mert porból lettünk, s porrá leszünk......" A pap lassan befejezte beszédét, majd eltemetve a halottat, mindenki részvétét nyilvánította Davidnek, majd lassan oszlani kezdett a tömeg.
-Amint értesültünk a hírről, jöttünk, ahogy tudtunk. De mégis, mi történt Elisabethhel? -kérdezte David egyik párizsi barátja.
-A keddi repülőgép lezuhant, mi pedig ejtőernyővel kiugrottunk. 18 méterrel a felszín fölött Elisabeth ejtőernyője elszakadt, ő pedig zuhanni kezdett. Halálosan beütötte magát, az érkező mentők már nem tudtak rajta segíteni. -mesélte David könnyes szemekkel.
-Részvétünk, David. -mondták barátai a fiúnak. Egy óra múlva, már csak a koszorúkkal teli sír maradt Elisabeth teste körül.

2011. 08. 27.
22: 42
George és még néhány segítőkéz, az éj leple alatt, odalopózott a sírhoz, majd kiásva a koporsót, felnyitották azt. A fekete maszkos férfiak türelmesen figyelték a lány testét. Elisabeth ekkor kezdett lassan magához térni. 
-Pár perc, és magánál van. -mondta George az órájára pillantva. Két perc múlva Elisabeth köhögni kezdett, majd kinyitotta szemeit. Meglátva a maszkos férfiakat, felsikoltott, de azok rögtön csendre intették. George lehúzta fejéről a maszkot, s így szólt:
-Nyugi, csak mi vagyunk azok. - nyugtatta a lányt, de az nem értett semmit. Csak sikoltozott, és folyton azt hajtogatta, hogy ő nem ismeri azokat a férfiakat.
-A francba, nem tud semmiről! - szólt George a többiekhez, miközben Elisabeth csak sikoltozott. Ekkor a férfiak feláltak, s futni kezdtek, majd lassan eltűntek a hold világa alól.
Elisabeth semmit sem értett, fogalma sem volt, hogy mi történhetett vele, hogyan került a temetőbe -ami eléggé ijesztő volt számára- és hogy kik voltak azok a férfiak. Kicsit szédült, de lábra állt, s elhagyva a temetőt, kifutott az útra, majd egy kocsi elé vetette magát. A sofőr dudált, szerencsére még időben félre tudta húzni a kormányt, elkerülve a végzetes balesetet. Ekkor a fiatal férfi kiszállt a volán mögül, ijedten odament Elisabethhez, majd így szólt:
-Jól van?! Maga mégis mit képzel, mit csinál?!
-Sajnálom, én .... én nem láttam, hogy jön az autó. -mondta riadtan, könnyes szemmel a lány. Ekkor a férfi odament az autóhoz, majd megvizsgálta.
-Legalább az autóval nem történt semmi. -mondta Matt, majd újból Elisahoz fordult.
-Mégis hogy került ide? Ide, a semmi közepére. -kérdezte a fiatal férfi.
-Hát.... még én se tudom egész pontosan.
-Hű..... az elég gáz..... -fűzte hozzá Matt. - Amúgy mi a neve?
-A nevem? A nevem..... -mondta elgondolkodóan Elisa.
~Te jó ég! Nem tudom a nevem! Nem lehet! Biztos tudom! Igen.... E.... E..... -gondolta magában Elisa, kétségbe esve.
-Jah igen, a nevem.... e..... e...... Elisa, igen, Elisabeth. Ez a nevem.
-Örülök, én Matthew vagyok, de szólítson csak Mattnek. Elvihetem valahová? -kérdezte a fiú, majd beült a volán mögé.
-Igen...- mondta Elisa tétovázva, majd ő is beült az autóba.

2011.08.27.
23:56
-Szóval, azt akarod mondani, hogy fogalmad sincs hogyan kerültél a temetőbe. -mondta Matt.
-Pontosan. -felelte Elisa reménytelenül.
-De... csak van valaki ismerősöd a városban... -mondta a huszonéves férfi a lányra nézve egy pillanat erejéig.
-Persze! Ott van a testvérem, David. -mondta Elisabeth. -Minden bizonnyla nagyban gyászol, miközben én élek és virulok...
-De nem tudhatja, hogy élsz. -mondta Matt.
-Nem, de a leginkább az foglalkoztat, hogy kik lehettek azok a férfiak a sírnál. Hogy honnan tudták, hogy fel kellesz ébrednem, és, hogy miért ástak ki.
-Hagyd, inkább örülj neki, különben megfulladtál volna. -mondta bíztatólag Matt, majd elmosolyodott.

2011.08.28.
07:09
-Elisa, ébredj! Megérkeztünk a városba. -mondta Matt, majd könnyedén meglökte a lányt.
-Jó reggelt. -mondta Elisabeth egy nagy ásítás kíséretében, nyújtózkodva, majd hozzátette:
-Áh, látom már itt vagyunk.
-Igen, megérkeztünk. Mit is mondtál, melyik hotelben van a tesód? -kérdezte Matt.
-Lucrecia hotel. Majd én mutatom az utat. -mondta Elisa, majd Matt tovább hajtott, mikor a jelzőlámpa zöldre váltott. Átutazva a fél várost, megérkeztek a központban levő hotelhez.
-Ez lesz az. -mondta Elisabeth széles mosollyal, majd kiszállt az autóból.
-Várjalak meg itt? -kiáltott utána Matt az ablakon keresztül.
-Ha gondolod, velem jöhetsz. -mondta Elisa, majd belépett az épületbe; Matt pedig csak követte. A lány mosolyogva közeledett a recepció felé, majd megállt a pult előtt. A pult másik oldalán álló hölgy kedvesen szólt hozzá:
-Jó napot. Miben segíthetek?
-Jó napot. A testvéremet keresem, David McField néven van bejelentkezve a hotelbe. -felelte Elisabeth.
-Egy pillanat, máris megnézem. -bólintott a recepciós, majd a számítógép felé fordult. Kis idő múlva, komoly tekintettel szólt a várakozó lányhoz:
-Sajnálom, de nincs ilyen nevű vendégünk a hotelben. -mondta a középkorú hölgy.
-Az lehetetlen! -fűzte hozzá Elisabeth. -Biztos vagyok benne, hogy itt szállt meg! A a ma esti köszöntő vendégpartyra érkezett.
-Vagy úgy... Akkor könnyen megeshet, hogy még nem jelentkezett be a hotelbe, csak a vendégek listáján szerepel. A vacsoraparty felől a folyosó végén érdeklődhetnek. -mondta udvariasan a hölgy, balra mutatva. Ekkor Matt és Elisa is a nagyterem irányába néztek, majd egy rövid "Köszönjük" után, -amit halvány mosoly is kísért- a lány sietve elindult a folyosón, Matt pedig csak követte.
-Pedig biztos vagyok benne, hogy már bejelentkezett, hisz több napig maradunk! Talán eltitkolnak előlem valamit... -mondta Elisabeth, majd egy pillanatra Mattre nézett. Másodperceken belül elértek a folyosó végén található két hatalmas üvegajtóig, amik elválasztották a nagytermet a folyosótól. Odabent lenyűgöző pompában iszogattak az emberek, mind elegánsan felöltözve, hisz nem minden nap fogadja az ember a brit királynőt... A bejárati ajtók oldalain egy-egy testőr állt, a kellemetlenségek elkerülése érdekében.
-Jó napot! A vacsorapartyra érkeztünk. -mondta vigyorogva Elisa az egyik fickónak.
-Név? -kérdezte mogorván a magas, izmos néger férfi.
-Elisabeth McField.
-Sajnos nincs ilyen nevű meghívott a listán.
-Maga szórakozig velem?! Én vagyok David McField húga, a köszöntő vacsorára érkeztünk. -mondta izgatottan Elisabeth, majd az ajtón keresztül gyorsan végignézve a tömegen, megpillantotta a bátyját.
-Nézze! Ott van! -mondta Elisa rámutatva az illetőre.
-Beszélnem kell vele! Vár rám! -mondta egyre nagyobb adrenalinnal a lány.
-Sajnálom, de nem mehet be! -mondta a néger pasas. Ekkor egy vendég lépett ki az ajtón, aki épp telefonálni készült.
-Dehogynem! -mondta Elisa, majd berohant a kinyíló ajtón. Egyenest Davidhez futott, aki kellemes emberek társaságában beszélgetett különböző témákról.
-David! Nyugi, nem haltam meg! Tényleg Elisa vagyok. Képzeld el, nem akartak beengedni, és azt mondták, hogy nincs is David McField nevű meghívott a listán. Kész őrület! Amúgy David, a recepcióná..... -hadarta el gyorsan Elisabeth a lényeget, a vele szembe álló férfi pedig furcsán követte a történteket. Ekkor megérkezett az ajtónál álló őr, és belevágott Elisa szavába.
-Bocsásson meg uram a nézeteltérésért, de kellemetlenségek adódtak, és hát a hölgy... -mondta az őr szeme sarkából rápillantva Elisabethre.
-Dehát... ő a testvérem! -kezdett kiáltozni Elisa.
-Már megbocsásson, biztos összetéveszt valakivel... -mondta a Davidnek hitt személy, majd újra a beszélgetőpartnerei felé fordult. Ekkor a nagy termetű néger fazon karon fogta Elisabethet, és kihurcolta a teremből.

2011.08.28.
10:23
-Egyszerűen... nem hiszem! Nem tudom elhinni, hogy letagadott! Dehát ő a testvérem, David! Úgy tett, mintha nem is ismerne! Mi történik itt?! Semmit sem értek az egészből! És lassan kezdem azt hinni, hogy nem is az vagyok, akinek hiszem magam.... -mondta sokkolva Elisabeth.
-Nyugi, majd kitalálunk valamit, de most gyere rendeljünk valamit, mert én éhenhalok! -tette hozzá Matt.
-Jól van, igazad van. -mondta Elisa, majd a pulthoz lépett.
-Mit adhatok? -kérdezte az egyik kiszolgáló.
-Nekem egy Chicken McNuggets menü lesz. -mondta Elisa, kutatva a zsebében. -A francba, nincs nálam pénz. Hát persze! Mit is gondoltam, hisz a sírból vettek ki!
-Nyugi,  vendégem vagy. -mondta Matt. -Én egy Sajtos omlett szendvicset kérek.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés