001. A nagyvilágban
Noémi 2011.11.02. 20:59
A taxi átvágott a piros jelzőlámpán, sokan dudáltak utánna, de a sofőr rájuk sem figyelt. A fiatal lány a hátsó ülésen nyöszörgött, a férfi pedig próbálta nyugtatni.
-Tartson ki, mindjárt ott vagyunk! - mondta a taxisofőr, majd egy éles kanyar után megállt a kórhát előtt. A bejárati ajtón három orvos rohant ki. A lányt kisegítették az autóból, ráültették egy hordágyra, majd besiettek vele a szülőszobába.
A fiatal lánynak órákon keresztül györcsei voltak, majd nehézségekkel világra hozta gyermeket. Egy gyönyörű fia született, kék szemekkel, szőke hajjal. A kisdedet lefektették.
Mikor lenyugodott a nap, sötétség borult az égre, egy ember alakzata rajzolódott ki a hold fényében. A lány volt az. Egyszer még megállt az inkubátorház előtt, rápillantott gyermekére, majd komor, mozdulatlan arccal továbbment. Néhány perccel később eltűnt a látóhatár végén.
-Hát te meg? -kérdezte Esther tipikus meglepődött tekintetével Claratól.
-Hát én meg? Ezt hogy értsem?
-Elég rosszul nézel ki. És amúgy is... hol a gyerek? -folytatta Esther.
-Ott hagytam.
-Hol ott? Az autóban?
-Nem, nem az autóban. Ott.
-Hol van az az ott? Miről beszélsz?
-Hát a kórházban ott. - mondta ingerülten Clara.
-Ugye most viccelsz?
-Nem, megszabadultam tőle.
-Mi az, hogy megszabadultál tőle, te őrült? Normális vagy? Az a te gyereked! Nem erről volt szó! -emelte egyre feljebb a hangját Esther.
-Így lesz a legjobb.
-A legjobb?! Talán neked! De a gyerek árvaházba fog kerülni; egy életen át azzal a tudattal kellesz élned, hogy egy ártatlan embert megfosztottál a gyermekkor örömétől.
-Már úgy se kaphatnám vissza.
-De igen! Az a te gyereked! Ha most visszamész, senki sem tudja meg a történteket, Clara.
-Nekem nem kell az a gyerek, érsd már meg! - ordította feszülten a lány, majd berovanha a szobába becsapta az ajtót maga után.
A kicsiny lélek ott feküdt a helyén. Csak hallgatott, ezen az éjszakán egy gyerek sem sírt fel. Mindegyik nyugodt volt, mintha egy békesség töltötte volna be az inkubátorszobát. Bár minden ilyen maradt volna; bár soha ne múlt volna el a csendesség. De a jövő számos veszélyt és bánatot rejtett még a kicsiny gyermek számára. Valahogy minden így kezdődött...
|