IX. fejezet
Új ellenség

A régi Prophet birtok hatalmas volt, csakúgy, mint a ház. A falak ősrégiek voltak, az ablaküvegek legtöbb helyen hiányoztak, a padró nyikorgott. Az egésznek kísérteties hangulata volt. Connor elkezdett égetni néhány virágot, az egyiket pedig nekem adta.

-Pontosan mit kell itt keresnünk? – kérdeztem hallkan, miközben megéreztem a szellemek jelenlétét. Mint egy hideg fuvallat, úgy repültek el mellettem. Nyílván kiürült a ház.

-Valamit a vámpírokkal kapcsolatban. A prophetek évszádokig tanulmányoztak őket, nemzedékről nemzedékre, nyílván mindent tudtak róluk. Eleinte nem voltak ellenségek, de miután a prophetek ki akarták őket tagadni innen, a vámpírok ezt ellenségeskedésnek vették. Mi csak a prophetek apró kis életbenmaradt csoportját kellett kiírtsuk, a munka nagyját a vámpírok végezték. De végül vesztettek – vont vállat Connor, mire bólíntottam. – Nyílván a könyvtárban találunk valamitl.

Adrienne elmosolyodott, majd elmagyarázta, hogy ez az épületbomladék inkább hasonlít egy labirintushoz, mintsem egy házhoz, annyit keresték a könyvtárat. Mostmár könnyedén odanavigált minket, majd ő és Connor elkezdett keresgélni, én viszont csak leültem a földre, merthogy nem értettem prophétúl.

Óráknak tűnő percek voltak, mikor hirtelen, Adrienne győzelemittasan felkiáltott. – Vérszívók a világunkban! Micsoda cím... – húzta el a száját.

-Mit ír? – kérdeztem kíváncsian felpattanva a földről.

-Legendák a vámpírok létrejöttéről, képességek, történetek, és... gyengeségek... – mondta mosolyogva. – Na, mit mondtok, mi lesz? Vámpírok a hiedelmekben, vagy vámpírok a tinifilmekben? – kérdezte mosolyogva.

-Mivel köztudott tény, hogy elégnek a napon, az előbbire voksolok – szólalt meg Connor. – Nem láttam még vámpírt csillogni.

Elmosolyodtam, de mielőtt én is mondhattam volna, Adrienne ismét megszólalt. – Miért, láttad még őket napon? De azért nézzük meg, a könyv mit mond – folytatta mosolyogva, azonban mikor lapozott, lefagyott az arcáról a mosoly.

-Mi az? Csillognak? – kérdeztem mosolyogva, mert azt hittem Adrienne csak hülyéskedik, aztán elmondja, hogy utálják a fokhagymát, de csak odadobta a könyvet Connornak, mire én is odafurakodtam.

Hatalmas, ferde, kissé ronda, vörös – nyílván vérrel írt – betűk terültek el a lapon, amiből könnyen ki lehetett olvasni az egyetlen mondatot.

„Nincs gyengeségünk”

Hátraléptem. Valaki most írta oda, látszott a friss vérnyom. Egy pillanatra elhittem, amit írt, de aztán rájöttem, hogy akárki is írta, nyílván csak el akarja hitetni velünk.

A szobára hirtelen köd erezkedett, és a homályban egy alakot véltem megpillantani, és egészen jól látszott, hogy mosolyog. Adriennet elkapta a pánikroham, Connor pedig közben próbálta megnyugtatni, hogy majd csak legyőzzük őket. Rám senki sem figyelt, így könnyen az alak közelébe tudtam férkőzni. Mikor azonban mellé értem volna, már senki sem volt ott, hanem hirtelen egy varjú kezdett felém repülni, olyan erővel, hogy mikor nekemjött, a földre zuhantam. Mikor feltápászkodtam, a köd már eltűnt, nyílván a varjú is kirepült az ablakon, Adrienne és Connor pedig furcsállva nézett rám.

-Hátraestem – mondtam vállat vonva miközben felültem. – Egy varjú nekemjött – mondtam, mire Adrienne nevetni kezdett, Connor pedig felvonta a szemöldökét. – De előtte egy alakot láttam, mikor azonban odaértem hozzá, eltűnt, és aztán az a varjú ledöntött. Magam sem értem.

-Teljesen mindegy, Rose, hogy mit értesz, és mit nem, mert nincs semmink, amit tudnánk a vámpíroktól. Az az alak, mindent eltűntetett – mondta Adriennne csüggedten.

Az asztal alatt megláttam egy lapot, ami nyílván akkor eshetett ki a könyvből, mikor Adrienne odadobta a könyvet Connornak. Odamentem, és felvettem a földről. A lapon egy rajz volt, azalatt pedig egy szöveg, ami szintén Prophet nyelven volt. Leraktam a lapot az asztalra. – Nem mindent.

Adrienne hozzámsietett, majd megszólalt. – Vámpírölő Abraham. A kezében egy karó, aminek a vége a vámpír szívében van. Egész jó – mosolyodott el Adrienne.

-Talán át kellene néznünk azokat a történeteket. Nyílván írnak Abraham hőstetteiről, és más hősökről, és rájöhetünk, hogy mi a vámpíroknak a gyengése. Merthogy van, az biztos – mondta Connor, majd rámnézett. – Te viszont, menj szépen vissza Richardhoz, nyílván azt hiszi, hogy elraboltak – mondta, majd Adriennere pillantott. – Ami, voltaképpen, igaz. Innen megleszünk, majd, ha nagyon akarsz segíteni nekünk, megtalálsz.

Bólíntottam. Igaza volt, most amúgy sem segíthettem volna semmit. – Hát akkor, sziasztok – köszöntem, majd eltűntem.

***

Nem jöttem rá, hogy hogyan tudtam eljutni a városba, de nagyon büszke voltam magamra. Hamarosan Audrey háza előtt voltam, és csak azon tudtam gondolkozni, hogy hogy kérjek tőle elnézést, amiért csak úgy faképnél hagytam. Kopogtam hármat, majd hamarosan valaki ajtót is nyitott, azonban, Richard volt az.

-Hol a fenében voltál?! – kérdezte idegesen, mire csak megráztam a fejem, de mielőtt magyarázkodhattam volna, folytatta. – Azok után, hogy úgy otthagyad Audreyt, még vissza sem jöttél, csak napok múlva!

-Elkaptak – mondtam vállat vonva. – Megidéztették velem Morgan szellemét, beszuszakoltak egy csomagtartóba, kiderült, hogy léteznek vámpírok, és aztán még nekem is jöttek – mondtam a varjúra célozva.

-Na gyere, ha gondolod, pihenhetsz, aztán elmesélhetsz mindent., ami történt -  mondta már kedvesebben.

-Eleget pihentem az utóbbi napokban – mondtam sóhajtva.

Mikör a nappaliba mentünk, ott sündörgött Audrey is, de úgy tett mintha semmi sem történt volna, azonban elhatároztam, hogy majd bocsánatot kérek tőle. Miután leültöttek az egyik kanapéra, elmeséltem nekik mindent, a látomásomtól kezdve egészen vámpírölő Abrahamig.

-Egyet azonban nem értek. A látomásomban a kapuőr azt mondta, hogy mi csináltunk valami szörnyűséget, holott a vámpírok maguktól jutottak vissza – mondtam furcsállva.

-Talán azt hiszi, hogy alkut kötöttünk – mondta Audrey. – De lehet, hogy van alapja. Lehet, hogy valaki közüllünk alkut kötött a vámpírokkal. Valaki, akinek nagy ereje van. Mondanám azt, hogy Connor, de ő annál becsületesebb, Adrienne viszont... azt ne mond, hogy ő is ott van veletek, nagyszerű színésznő. De lehet mások is. Talán pont olyanok, akiknek kevesebb ereje van.

-Csak meg kell keresnünk az illetőt, és valahogy megállítanunk – mondtam örülve.

-Connoréknak ne szóljatok, lehet, hogy mégis Adrienne van benne a dolgokban, és szándékosan rontaná a tervet – mondta Audrey, mire bólíntott.

-Ami azt illeti, én ismerek egy valakit, akinek van ekkora ereje, de mégis kabzsi, hogy teszem azt átváltozassa magát – mondta Richard, mire én is, és Audrey is értetlenül néztünk rá.

-Kicsodát? – kérdeztük egyszerre.

-Nicolast. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés