VI. fejezet

            Mikor felébredtem, épp napfelkelte volt. A nap néhány sugara sikeresen behatolt a fák között, azonban legtöbbjük útjár elállták a hatalmas fák. Amikor végül sikeresen felálltam, azt vettem észre, hogy alattam rengeteg vér gyűlt össze. Ha ember lettem volna, minden bizonnyal felsikoltottam volna.

            Mikor azonban észrevettem, hogy a fájldalom elmúlt, megnyugodtan. Testemre pillantottam, ahol ugyan látszott a seb, de már nem vérzett. Megráztam magam, majd tettem egy lépést. A hó már nem hullott, s éreztem, hogy határazottan melegebb lett. Mindig is szerettem a tavaszt, ilyenkor gyönyörű virágok nyílnak – még ha ez ilyen kancás dolog is -, a fák zöldünlek, és természetesen meleg van. Azonban most itt kell lennem, ezen a tisztáson úgy, hogy ráadásul már első nap sikeresen szereztem néhány ellenséget.

            Éhesnek és szomjasnak éreztem magamat egyszerre. Hiányzott a friss széna, víz. Ehelyett be kellet érnem néhány hó alól összekaparászott fűvel, és mint vizet, a hót.

            Tudtam, hogy nem élhetek így. Nem ahhoz szoktam, hogy én magam szerezzem meg az élelmet, az alvóhelyet, és minden mást. Eddig mindig is vágytam egy olyan életre, ahol én irányítom magam, azt csinálok, amit akarok, de ha valaha haza is fogok jutni, minden bizonnyal már az erdőbe sem fogom betenni a lábamat.

            Miközben épp ezen elmélkedtem, hangokat hallottam a hátam mögül. Keserves nyűszítés volt, és először azt hittem, hogy az egyik istállóbeli kutya az, de mikor hátrafordultam, és megpillantottam a farkast, aki különben nem volt túl nagy méretű, rögtön menekülni akartam.

            -Nem bántalak – hallottam a hangját. Nem akartam hinni neki. Ekkor felismertem. Ő volt az a farkas, aki a tegnap ott volt összesebezve. Most sem nézett ki sokkal jobban, de már legalább nem volt véres.

            -Miért higyjek neked? – kérdeztem remegő hangon.

            -Mert Ő megölte a kölykeimet – nyűszített a farkas.

            -Ő? – kérdeztem furcsállva.

            -A fajtársad! Az az alávaló gyilkos! Ártatlan gyermekeknek veszi el az életüket, holott én sosem bántottam az ő fiait, sőt, még az egész fajtáját kerültem. De most mindenki halott...

            -Majestic? – kérdeztem, mire a nőstény bólíntott. Egy pillanatra megsajnáltam, aztán eszembe jutott, hogy minden bizonnyal kihasznál.

            -Amúgy Shirana vagyok – mutatkozott be.

            -Release – mondtam.

            Miután elmondtam, hogy én igazából az istállóból származok, ő rákérdezett, hogy akkor mégis mit keresek itt. Rájöttem, hogy azzal, hogy elmondom neki, hogy kerültem ide, még nem veszélyeztetem magam. Így aztán elmeséltem neki, töviről farkára, hogy hogy ijedtem meg a lótól, hogy kerültem az erdőbe, majd hogy találkoztam Majestic-kel, és minden apró részletet, és végül az egész egy önsajnáltató monológra sikerült. Shirana viszont csak kuncogott, s mikor rákérdeztem, mi az, ami annyira vicces, így felelt.

            -Nem tudsz vissztalálni? Majd én segítek. De előbb bosszút kell állnunk.

            -Figyelj, haver – próbáltam lazán venni a dolgot, és úgy beszélni, mintha nem is egy farkas lenne előttem, hanem egy istállóbeli ló. – Engem ez a Majestic úgy ledobott a földre, hogy meg sem kottyant neki, és még húsz hozzám hasonló lovat tudott volna elintézni, szóval nem tudom, miben segíthetnék neked. Amúgy is, bocsáss meg, de te farkas vagy, én meg ló, és tele vagy sebekkel, én is, és egy ménesnyi lóval, ketten, biztos nem tudnánk elbánni, szóval, ha már úgy is halálra vagyok ítélve, haljak meg úgy, hogy keresem a hazámat.

            -Vagy úgy, hogy egy harminc éves, kivénhedt gebe vagy – szólt kissé rémísztő hangon Shirana.

            Elismertem, igaza volt. De ezt nem akartam szóvá is tenni, mert különben rettegtem tőle is, rettegtem Majestic-től is, már lassan a fán eszegető mókustól is rettegni kezdtem.

            -Mit kéne tegyek? – kérdeztem, abban reménykedve, hogy Shirana csak valami egyszerű kis feladatot ad nekem.

            -Mit gondolsz, azt kérem, hogy intézd el Majestic-et? – nevetett. – Csak el kell csalogasd. Egyedül le tudom győzni, azonban ha ott van a ménese, semmi esélyem sincs. Ha megteszed, amit kérek, hazaviszlek.

            Eszembejutott, hogy talán Majestic út közben megöl, de végül belementem az alkuba, gondolván, nem tudok semmi mást sem tenni. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés