VIII. fejezet

A múlt átkai

            1779. augusztus 22.

            Ma a tanács úgy döntött, örök kárhozatra ítéli Bradley Nelsont, a szerencsétlent, aki csak az életét akarta visszakapni. A társalgó ajtaja előtt ácsorogtam – kémleltem, amíg ők jól kitervelték az egészet. Az egyik felem sajnálta Bradleyt, mert ő csak egy jó útra tért Avenger volt, aki nem akarta, hogy az emberek örök szolgái legyenek a fajtámnak. A másik viszont – most is – lehetőséget lát, hátha sikerül megmenekülni, hogy ne legyek én is örök kárhozhotarta ítélve. A hangok, amik kijöttek mindent elmondtak. ’Szóval mi is lesz akkor a terv? Mert nem vagyok mindennel tisztában.’ ’Egyszerű. Bradley leszármazottai között lesznek különlegesek is. Amint a fiúk betöltik 18. életévüket, a lányok a 16.-at, a következő teliholdkor átváltoznak. Reggelre pedig ha szülei élnek, ő is, és a szülei is halottak. ’ ’Ha nem élnek?’ ’Akkor használhatóvá lesznek. Mi ezt fogjuk kihasználni. Halhatatlanságot ad. Csak egyféleképpen lehet majd megölni az illetőt. ’ ’Hogyan?’ ’Miért mondanám meg?’ Amint ezt a párbeszédet meghallottam, futottam, menekültem, és most itt, írásba adom célomat: Örökké figyelni fogom a Nelson családot, hogy én legyek az, aki örök életű lesz.

            Chelsea nyugodtan olvasta a régi naplóbejegyzést. Már kétszer rontott. Kétszer nem volt esélye megszerezni az örök életet. Most erős lesz. A birtokában van Angel, és már csak a teliholdat kell kivárni.

            1779. augusztus 24.

            Megtudtam – kikémleltem, hogy kell egy gyémánt is ahhoz, hogy megszerezzük az örök életet, ami a tanács tulajdonában állt, és meglehetősen nagy becsben volt tartva. Szereznem kellett egy bejáratos személyt, aki könnyen elcsenheti a drágakövet. Találkoztam egy férfival, aki Hamiltonként mutatkozott be. Elmesélte, hogy igen rossz fát tett a tűzre, mégpedig megölt egy igen fontos személyt. Ha pedig kiderül – márpedig tudta, hogy ki fog, mert volt egy tanu, aki csak arra várt, hogy a megfelelő pillanatban lecsaphasson rá. Megbeszéltük, hogy ő ellopja a gyémántot, én pedig segítek neki menekülni. Nem mondtam meg, hogy hogyan. Csak kapjam meg a gyémántot. A többit majd később megtervezem, egyenlőre ez a legfontosabb. Ő pedig elvette, könnyedén, aztán pedig menekültünk. Most itt vagyok, a rejtekhelyemen, amit nem ismer senki, de nem lakhatok itt örökké.

            -Chelsea – húzta vissza a való világba Angel a lányt.

            -Mit akarsz? – kérdezte a másik undokul.

            -Elmondhatnád, mit akarsz velem. Azt is, hogy hol van a nagynéném. Ha már én nem, ő hátha túlélheti – szólt Angel.

            -Mily nagylelkű – mosolygott Chelsea. – Tudod, nem érdekel, hogy te mit akarsz, mire vágysz, kit szeretsz, kit utálsz. Te csak egy tárgy vagy. Aki nem mehet ki ebből a házból. Soha.

            Angel összehúzta a szemöldökét. Kiment a szobából, becsapta az ajtót, majd indult le a földszintre. Közben kinevette magát. Csak megakart szabadulni tőlem – már mosolygott magán. De azért, hogy biztos legyen a dolgokban, kinyitotta a bejárató ajtót, és ki akart menni rajta. Azonban valami nem engedte.

**********

            Meghitt családi ebédnek ígérkezett. Mr. és Mrs. Nelson, Cody, két lány, egy fiú testvére, illetve Chelsea és Hamilton is már az asztalnál ült, és fogyasztotta az ebédet. Chelsea és Mr. Nelson csak a másikat nézte – gyilkos tekintettel. Mrs. Nelson, abban reménykedve, hogy tudja oldani a hangulatot, megszólalt.

            -Drágám, miért nem mesélsz a fiataloknak a szerinted a családot övező misztikus dolgokról. Úgy hallottam, Mr. Leavold szeretne utána járni a dolgoknak – mosolygott.

            -Hát, nem túl érdekes. A mondák szerint a családot átok uralja. Persze ez nem igaz. Nem is nagyon részletezném. Hiszen feltételezem, Ms. Leavod, és... – Chelsea megköszörülte a torkát, jelezve, hogy a férfi ne beszéljen többet. – Hagyjuk.

            Ebéd után Chelsea a szobájába igyekezett, de mikor belépett Mr. Nelson fogadta őt, és kést döfött a szívébe. A lány felnyögött, és lassan húzta ki a vágóeszközt a ruhájából, aztán halványan mosolyogni kezdett.

            -Remélem, kifizeti a ruhát, elég drága volt. Az óra ketyeg, uram. Feláldozza magát a fiáért? – mosolygott tovább Chelsea.

            -Ez csak kitaláció – próbálta tagadni a férfi.

            -Akkor miért utál engem ennyire? Nem vagyok önnek szimpatikus, talán?

            A férfi nem akarta tovább hallgatni Chelsea-t. Dühösen ment ki a hatalmas szobából, míg Chelsea leült az ágyra, és széles mosoly terült el az arcán.

**********

            Rosalie úgy gondolta, most fog meghalni. Egy házba van bezárva, és nem léphet ki onnan. Próbált menekülni ablakon, pincén keresztül, de sehogy. Míg bejárta a hatalmas villát, annyira elfáradt, hogy lerogyott. Chelsea mikor meglátta halványan elmosolygott.

            -Évekig voltam bezárva így. A következő telihold eljöveteléig nem halsz bele. Majd kapsz ételt, és lehet, hogy egész jól elszórakozol majd. Végül is, nem börtönben fogsz élni, ahogy én. Már csak pár nap... – mondta Chelsea.

            -Mi lesz telihold után? – kérdezte ijedten Angel.

            -Túléled. Enyhén szólva. Átváltozol. De aztán nyugi, élhetsz tovább békésen a nagynénéddel, aki mindent elfelejt majd – mosolygott Chelsea.

            Angel egy pillanatra úgy hitte, mindjárt elájul. De volt még valami, amit meg akart tudni. S bár rettegett Chelsea-től, nagy nehezen vette a fáradságot, és kinyitott a száját, amiből nagy lassan hang is jött ki.

            -Te... te ölted... ölted meg... meg a... a szüleimet? – nyögdécselt ijeten.

            -Most adjam meg a 40 milliót, vagy majd miután elengedlek? – mosolygott Chelsea.

            Angel nem tudott ennek örülni. Bár tudta, hogy semmi ereje sincs Chelsea ellen, felemelte a kezét, és felpofozta az Avengert, majd gyorsan felpattant, és futni kezdett. Elért a konyháig, ahol elővett egy kést, és hasba akarta szúrni Chelsea-t. Azonban az elkapta a kést, majd kidobta az ablakon.

            -Azt hiszed, hogy mert szükségem van rád bármit megtehetsz?! – ordított fel, majd halványan elmosolyodott, ismét. – Végülis. Nagyjából igen. De ettől függeltenül, könnyísd meg az életed. Én ezt tenném – kaccsintott Chelsea.

**********

            Chelsea úgy döntött, meglátogatja Codyt. Végülis, jó lenne, ha megismerné a leendő Avengert. Talán még jól szórakozni is fog vele. Kilépett a szobájából, majd besétált a szomszéd szobába, ahol azonban nem várt látvány fogadta őt. Mr. Nelson szúrt kést a saját fia szívébe abban a pillanatban, mikor a lány belépett a szobába.

            -Ön… megölte a saját fiát! – ordított fel Chelsea.

            -Itt tartunk. Jobban utálom önt, mint amennyire szeretem a saját fiam. Mindenki, aki hasznot akar húzni a származásom miatt, halott! – szólt dühösen Mr. Nelson.

            -Magának elment a józan esze! Marha! – kiáltott haragosan Chelsea. – Öngyilkos! Miből gondol, hogy engem megölhet? Valaki egy ilyet követ el ellenem. Az nem élhet tovább. Haljon meg, jusson a pokolra! Oda, ahova megérdemli! Én nem lennék büszke a származásomra, de még hasznot sem próbálnék húzni amiatt.

            Chelsea gondolkozás nélkül kitépte Nr. Nelson szívét, majd kilépett a szobából. Mindenkit, kivel találkozott, holtan hagyta, csupán a testévreket hagyta élni, hogy később legyen még valaki, aki segíthet rajta. Elmondhatatlan düh uralkodott rajta, és képtelen volt bármire is koncentrálni. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés