V. FEJEZET

            Meglehetősen ügyetlenül landoltam a földön. Sosem voltam az a négyjobblábas hős. Inkább négyballábas udvari bolond. Mármint mióta rendesen élek, addig a gondosznak hitt lóbőrbe bújt nyúl voltam. Gondolkozásomból nyerítés rázott ki.

            -Na mi van? Csak nekem van az az érzésem, hogy valaki itt nagyon elnémult? – hallottam Majestic gúnyos hangján.

            Felhorkantottam. Aztán megpróbáltam felállni, sikertelenül. Ott vertem magam alatt a havat, mint valami idióta. Mintha vágtázni akartam volna.  Újabb röhögös. Ez mostmár tényleg feldühített. Hogy valaki ennyire ne vegye lószámba a másikat! Magam alá vettem össze-vissza csúszott lábaimat, és megpróbáltam felállni. Úgy éreztem magam, mint egy kiscsikó, aki most áll fel életében először. Közben a düh maitt teheteteln voltam, és csak ott dühöngtem magamban, közben Majestic és a haverjai jót nevettek rajtam. A ménes nagy része már elment, csak a gúnyosabbak és a nagyképübbek maradtak ott.

            -Hát igen, Majestic. Szegényt nagyon megviselte az a kis rúgás – hallottam egy másik hangot, aki ugyancsak gúnyos volt.

            Mostmár sokadjára próbáltam felállni, de végül csak sikerült. Dicsőségnek tekintettem, hogy legalább sikeresen feltudtam állni. Még ha a következő pillanatban egy másik rugás ismét a földre dobott is anélkül, hogy egy lépést is megtudtam volna tenni.

            Remek – gondoltam. Még míg úsztam, addig is több helyen felsértettem magamat, és ezek a sebek tágabra nyíltak, és néhány helyen vérezni kezdtem. Ledobtam a fejemet, és vártam, ha már megadom magam, akkor hátha elmennek, és hagyják, hogy valamikor, mikor erőt gyűjtök magamon, felállhassak.

            -Nem hallottál élet-halál harcról, nyerges? – kérdezte Majestic.

            Behúztam magam alá lábaimat, és mégjobban összekuborodtam. Nem értettem Majestic-et. Ő annyira más volt, mint a lovardai lovak. Ők kedvesek, nyugodtak, és nem ilyen őrült harciasak. Amit mondott, az rendesen megijesztett. Tisztában voltam képességeimmel, és tudtam, hogy semmi esélyem sincs ellene.

            Majestic, látva, mennyire megijedtem tőle, ismét felkacagott, és vele együtt társai is. Bár lehet, hogy ezek már csak azért, mert nem akartak bajd, hogy ők nem értékelik a főnök igazán humoros vicceit.

            A hó lassan kezdte betakarni testemet, már alig látszott ki itt-ott egy kis barna hely. De nem csak én voltam így. A fák, a tó, a bokrok, és minden más. Majestic és állítólagos barátai is fehérek lettek volna, ha nem távolítják el minden pillanatban testükről a hideg havat. Én viszont ott feküdtem védtelenül. Ok nélkül megakarnak engem ölni. Bár tény, hogy nem kellett volna kiröhögnem Majestic-et, de hát annyira vicces volt az a nyerges. Legalábbis akkor. Mostmár bántam, hogy kinevettem az erős mént.

            Minden erőmet összeszedtem. Egy ügyetlen mozdulattal felpattantam. Fejem előreesett, és kishíján megint elestem, de végül sikeresen megtartottam egyensúlyomat. Majestic már rúgott volna felém, mikor én lassan vágtázni kezdtem. Igazából most ez volt a leggyorsabb iram.

            -Vissza se gyere, Nyerges! Menj vissza oda, ahonnan jöttél! – ordított Majestic utánnam, majd a gúnyosan nyerítő lovakat magamra hagyva próbáltam egy biztonségis helyet keresni, ahol eltölthetem az éjszakát.

            Nem tudni mennyi időt keresgéltem egy biztonságos helyet. A fák között bolyongtam, teljesen eltévedtem. Sehol egy tisztás, sehol egy biztonságos hely, ahol nyugodtan eltölthetném a hátralévő éjszakát. Végül, vagy egy óra keresés után egy kis tisztásra értem.

            Mivel már éhes is voltam, úgy döntöttem, hogy ások magamnak egy kis füvet. Fél órába telt az is, hogy egy kis száradt füvet leljek, de mivel akkor rettenesen éhes voltam, elfogyasztottam a füvet.

            Mikor megtaláltam a megfelelő helyet, lefeküdtem, mert egész egyszerűen éreztem, hogyha állva töltöm el az éjszakát, nem fogom kipihenni magam, meg nem is bírtam volna állni. Miután elhelyezkedtem, rögtön elaludtam, abban reménykedve, hogy még megélem a reggelt. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés