Képzeletünk játéka  

            Képzeld el, hogy a hó nagy pelyhekben hull, a szél erősen fúj, az úton a hókotrók keményen dolgoznak, de még így sem teljesítettek mindent. Eközben pedig te lassan emeled fel a lábaidat a térdig érő hó alól, s hatalmas erőfeszítésbe kerül, míg egyetlen lépést is teszel meg. Nem tudod miért, mi okból büntet téged a természet, de tudod, hogy életed most veszélyben forog.

            Egy kisgyerek mosolyogva kiszalad az útra, hisz ő örül neki, hogy ekkora, hatalmas hó van. A fékek csikorognak, majd az autó megáll, de a következő pillanatban egy másik az állónak nekifut. Az autó előregurul, és eltalálja az út közepén halálra rémült kislányt, s az elesik. Meg akarod nézni, jól van-e, ám mire te arcodat rá szegezed egy egész csoport futott oda, s nézte meg, a kislánynak van-e valami baja.

            Nem kellek oda még én is – gondolod, majd lassan tovább mész. A hó továbbra is esik, s nem akar megállni. Fagyoskodsz, a lehelet megfagyik benned, és egy pillanat erejéig úgy hiszed, hogy menten elájulsz. De ekkor jut eszedbe, hogy erős kell legyél, hamarosan hazaérsz, a meleg házba, felmelegszel, és aztán fogadalmat teszel, hogy soha többé nem maradsz tovább, hanem iskola után rögtön hazajösz, mielőtt besötétedne.

            Már bánod, hogy kicsit is maradtál az iskolában, és átkozod azt a pillanatot, amikor úgy döntöttél, új barátaiddal sétálsz még egyet a városban, ahelyett, hogy a régiekkel együtt hazamenj. Rövidíteni akartál, hogy szüleid ne vegyék észre, hogy még maradtál, de ehelyett csupán egy dolgot értél el: eltévedtél.

            Próbálsz úgy lépni, hogy inkább a vastag hóba lépj, ne a csúszós jégbe. Néha viszont oda lépsz, és egy bármilyen ügyes mozdulattal a következő pillanatban a hóban fekszel, és nehezen tápászkodsz fel. Tetőtől talpig havas vagy, szádból köpöd ki a havat, ami néhány esés közben fészkelődött be oda.

            A nap már lassan lenyugodott, csak az úton járó kocsik fénye világítja be a teret, miközben te még mindig kűzdesz a hatalmas hó ellen, hogy végre hazaérj. Ekkor pedig megtörténik az, amit te annyira nem vártál.

            Képzeld el, hogy ugyanott mész, ugyanott kűzdesz a hó ellen. Egyszer csak jégre lépsz, majd érzed, hogy elveszted az egyensúlyodat. Sikítani próbálsz, de nem jön ki hang a torkodból. A következő pillanatban ismét a földön vagy, de gurulsz. Legurulsz az útra, s látod, amint egy autó fénye majd megvakít.

            Ekkor fékek csikorgását hallod újra – ma már oly sokszor hallottad, s a fény eltűnik, az autó megpördül. A járdán egy idős hölgy jajveszékelni kezd, de ez már késő. Az autó a nagy megpördülésben hatalmas erővel találja el – pedig közben a fékek még mindig csikorognak, és próbál az autó megállni -, s az idős hölgy beveri a fejét.

            Te próbálsz felállni, hogy ne miattad legyen még több baleset, de a hátadon lévő súly mindennek ellenáll. Pedig csak öt óránk volt – jut eszedbe, és próbálod ledobni magadról a táskát, de valamiért nem sikerül. A hó lassan beborít, és te nem tudsz semmit tenni. Mikor végre ledobod a táskát észreveszed, hogy tested a jeges úthoz fagyott. A hó pedig egyre gyorsabban borít be téged...

            Végül pedig képzeld el, hogy hatalmas sikításra ébredsz fel, arra a sikításra, ami a ház összes lakóját felébreszti, arra, amelyik a te torkodból jön ki. Gyorsan veszed a levegőt, próbálsz felülni, majd felkapcsolod a lámpát. A saját szobádba vagy. Az egész álom volt, a képzeleted játéka, a képzeleted gonosz játéka. 

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

1

2011.10.24. 16:11 Noémi hűűű ezt te írtad?! kedvenc! naggyon jó! :D Válasz: Igen, én  Köszi, örülök, hogy tetszik.