Pillantás a múltba
 

            Adrienne, Rosalie és Richard a közeli városba mentek azért, hogy egy újabb ebéd közben megbeszélhessk a történteket, és hogy mégis honnan tudta Rosalie, hogy mit kell tennie. A két haladóbb furcsállta, hogy hogyan tudott elbánni egy kezdő az egyik legerősebb fearsome szellemével úgy, hogy ők csak várni tudták a halált.

            Mivel Adrienne és Richard ebben a városban ebédelt nem akartak mégegyszer ugyanott mutatkozni, hogy kiröhögtessk magukat, ezért kerestek egy másik ebédlőt, hisz bár ettek, az étel nem volt elég számukra. A mostani étterem kevésbé tűnt luxusnak, és sokkal inkább egy olcsó kis kantin volt. De nem zavarta őket, hisz csak kaja legyen, bár Adrienne többször is megemlítette mielőtt leültek volna az asztalhoz, hogy kereshetnék egy másikat, nem muszáj rögtön az első étteremre lecsapni, Rosalie és Richard nem hallgattak rájuk. Megrendelték az ételeket, és és hozzájuk kis italt, hogy szomjasak se legyenek, míg visszaérnek a „fearsome-házhoz”, hogy Adrienne kocsijával hazamenjenek.

            A pincér hamar meghozta az ételt. Igazából mindhárman úgy gondolták, hogy evés közben Rosalie elmeséli mi törtnt vele, de természetesen ez nem így volt, hanem rögtön az ételnek estek, s hamar befalták azt. Majd jóllakottan az italhoz kezdtek, s Adrienne végre megszólalt a már említett témával kapcsolatban.

            -Szóval, Rosalie. Mi történt veled? – kérdezte kíváncsian.

            -Hogy velem? Igazából semmi különös. Najó. Elmondom, de csak hogy nyugodjatok le, nem zakkantam meg – mosolygott Rosalie, és elkezdte mondanivalóját.

            Szóval – kezdte – elmentem, hogy eljussak egy olyan helyre, ahol nem fenyegethet a veszély azzal a Connor-ral kapcsolatban. Először megijedtem, hogy mi van, ha végül csak eltévedek, és nem érek vele semmit, s majd valami vad felfal. Jól van. Térjek a lényegre, ugye?

            Épp valami sötét, hátborzongató erdőben jártam. Csak azért mentem oda, mert túl hosszú lett volna, hogyha megteszem a kerülőt, meg komolyan, az autópályán egy eltévedt gyalogos? Nem tettem volna. Először nagyon világos volt, aztán hirtelen minden elsötétült, és alig láttam valamit. Tisztára mint valami horrorfilmben, s már szinte arra vártam, hogy valami képzeletbeli vad elkap és szétmarcangol, vagy nem marcangol szét, hanem elrabol, és megkínoz, meg...

            De ehelyett éppenséggel nem ez történt. Valami különös álmosság jött rám. Úgy éreztem, hogy tényleg mindjárt elájulok. Mintha már napok óta nem aludtam volna semmit. Bár tényleg, ha most végiggondolom mindig csak bumm és elkábultam. Egy darabig mentem, mert tudtam, nem szabad elaludnom. Valami azt súgta. Viszont rettenetesen, de tényleg, nagyon fáradt voltam, és nem bírtam ki. Leültem, és egy fának dőltem. Hamarosan elaludtam.

            Amikor felkeltem, mármint igazából nem keltem fel egy tigrist láttam meg. Hatalmas volt, nem láttam sosem akkorát, és természetellenesen rémísztő. Nem láttam még sosem elszabadult tigrist, de azt tudtam, hogy errefele nem élnek. Amikor kinyitotta a hatalmas száját. És a fogaiból vér kezett el kicsorogni. Na az már tényleg olyan volt mint egy horrorfilmben! Én meg csak húzódtam hátra, neki a fának.

            Már csak pár méterre volt tőlem, mikor is egy farkast láttam meg. Kiéheztetett volt, és rémült. De amikor meglátta a tigrist mintha bátor lett volna. Rámorgott. A tigris akkor a farkasra nézett. Aztán új prédát talált a farkas személyében. Olyan volt, mintha egy leopárd és egy rendes macska harcolt volna, annyira egyértelmű. De a farkas kiállt magáért. Mikor a tigris nekiment harapni kezdte, s mintha a tigris megrémült volna. De hamarosan a földre taszította a farkast. Szinte láttam, hogy már valami furcsa mód töri is ki a nyakát, mikor is valami árnyat láttam. A tigrishez ment, kitépte a szívét, majd eltűnt.

            A tigris meghalt, s holtan a földre rogyott. A farkas hátrált. Az árny után akart futni, de az már nem látszódott. Aztán megszagulta a tigrist. Mintha a tigrisből kiszállt volna valami szellem, és az árny után az is eltűnt. A farkas hátralépett, majd rámnézett. Aztán megszólalt.

            -Ó kérlek Rosalie, – így szólt – ments meg. Félek a haláltól, de ő még nem halt meg. Ő még nagyon is él. Erősebb, mint valaha. Meg fog engem ölni, és Őt is. Azt, aki olyannyira kívánja, hogy mégegyszer láthasson. Vagy akár örök életben, mindig, az örökkévalóságban. De megfogja ölni! Őt is és engem is! Rosalie, csak te segíthetsz neki. Ó. Mondd meg nekem, mondd, milyen hőmérséklete van a holtaknak.

            -Hidegek. Nagyon hidegek. – mondtam rémülten. Rettenetesen féltem, és nem tudtam, kire gondol a farkas. Ráadásul beszélő farkas!

            -Igen. Hidegség! Fagy! Hó! Hát hass rá azzal amilyen ő is. Csak úgy tudod őt megölni! Kérlek! Ha nem teszed, mindketten meghalunk! Csak kövesd amire gondolsz, majd ha meglátod Őt, tudod majd, hogy kit kell megölj. Akkor csak akard.

            Amit mondott tisztár megbuggyantnak tűnt. Utánna akartam szólni, de elfutott. Amikor jobban megnéztem már mintha egy nő lett volna.

            Aztán mégegyszer felkeltem. Mármint tényleg, akkor rendesen feléberdtem. Meg voltam zavarodva, de úgy döntöttem, azt teszem, amit ő kért. Így aztán elindultam. Tényleg arra, amerre gondoltam. S aztán megláttam Őt. Tigris alakjában, míg mikor meghalt, nő alakjában halt meg, és ti is nő alakjában láttátok. Viszont én tigrisben!

            -Nos... Azt hiszem, hogy ennyi volt. – fejezte be Rosalie.

            Végignézett két társán. Richard olyan közömbösen nézett, majd bólíntott. Viszont Adrienne mint aki transszba esett. Aztán hirtelen megszólalt.

            -Ó. Olyan rossz érzésem van. Én... én általában farkassá szoktam változni. És miután Natalie meghalt mintha rövid transszba estem volna. Azt hiszem, a tudalattim volt. – mondta Adrienne. Rosalie a nőre nézett, s látszott rajta, hogy valamiért megijedt.

            -Annak vannak valami következményei? – kérdezte Rosalie.

            -Nos. Néha. De igazából azért aggódok, hogy talán nem is Natalie-t láttad, hanem Morgan-t. Natalie nem szokott átalakulni. Ő úgyis olyan, mint egy tigris. Viszont ha jól emlékszem Morgan az, aki tigrissé szokott alakulni. És... mindenki csak egyszer tud megölni egy szellemet. Ha pedig Morgan holtan akar valakit látni, akkor holtan lát. Ráadásul ha még Connor-t is megöli...

            Adrienne egy hatalmasat nyelt. Igazából csak ő tudja, hogy mégis pontosan mekkora veszélyben vannak. Hatalmasban. Ráadásul nem minden fearsome tud megölni egy holtat. Aki pedig tud, az már szinte mind ölt. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés