Egy bolha élete

            Nem volt túl izgalmas életem, a családommal éltem egy macska szőrében.

            Ám egy nap furcsa szagot éreztem, s úgy láttam, mintha nem mozognánk semmit.  Fogtam magam, s elugráltam a szüleimhez, akik általában a fekete, idősődő macska hasán tanyáztak. Nem voltak túl boldogoik, sőt, kifejezetten szomorúnak tűntek. Egyszer csak egy kukászacskó esett ránk. Megszólaltam:

            -Mi baj van? Hol vagyunk? – faggattam szüleimet, de ekkor már testvéreim is itt voltak.

            -Jaj, nagy baj van. Elhunyt a macska, nem tudjuk apátokkal, hova menjünk lakni. – sírt édesanyám.

            -Hát igen, de akkor csak találunk egy macskát...vagy valami mást...azthiszem... Csak van még egy állat, nem? – kérdeztem.

            Apám bólíntott. Kikászálódtunk a kukából. De hogy miért a kukából? Mert amikor az utcaseprők meglátták a kóbor macska tetemét velünk együtt bedobták a kukába. Tehát elindultunk. Nem kellett sokat mennünk, találtunk egy kutyát, aki épp a gazdájával sétált. Felugrottunk rá, s örültünk annak, hogy újra van hol laknunk.

            -Miyen jó újra egy élő állatban lenni! – kiáltottam fel.

            De történetem nem így ért véget. Mikor új otthonunk lakásába értünk a gazda elővett egy kefét, és kikefélte a kutya szőrét, mi pedig leestünk, majd befújta a kutyát valamivel, amin egy hozzánk hasonló bolha volt, csak nagyobban. Mikor ugrottam volna vissza szörnyű szagot éreztem.

            -Pfúj, hiszen ez borzalmas! Mi ez? – kérdem szüleimet, akik búskomoran álldogáltak a kutya előtt.

            -Bolhaírtó. Mivel az emberek utálják a bolhákat különböző szereket készítenek, olyasmiket, amiket mi nem szeretünk. – válaszolt apám. 

            Muszáj volt továbbállnunk. Itt nem lett volna biztonságos laknunk. Még az éjszakát a kutya gazdáján töltöttük, de másnak már mentünk is tovább.

            -Majd hova fogunk menni? – kérdeztem kivácsian, de szüleim nem válaszoltak. Minden bizonnyal azért nem, mert maguk sem tudták pontosan, hogy hova kell mennünk.

            Órákig barangoltunk a városban, míg végül egy kóbor macsákhoz értünk. Úgy gondoltam, hogy ez lesz a mgfelelő otthon. S így is lett.

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

1

2011.03.18. 14:15 Ivett Zselkye!  Ez  fogalmazásod egyszerre vicces érdekes ötletes:P Persze ugyanugy mind mindegyyik ezis tök jó! Volt szerencsém személyesen a te szádból hallanixDmert hogy osztálytársak vagyunk:))és jó barátnők ugye???!!!:P;)A suliban még megdicsérlek!!!;)   Válasz: Köszi szépen :))