Az elátkozott város

            Ősz közepe volt. A szél erősen fújt, a nap már lenyugodott, az ég pedig egyre sötétebbé vált, lassan pedig az eső is cseperegni kezdett.

            Ez az időjárás nem volt meglepő az eléggé elhagyatott kisvárosban. Nemsokára megkezdődött az géi háború. A villámok ide-oda csapkodtak, mint akik szándékosan rombolni akarnak. A sírri csendet hangos dörgések törték meg.

            Egy kicsinyke sikátor utolsó házában egy fiatal lány nézte amint tombol a vihar. Folyton csak nézte az órát, ami lassan elérte a 12 órát. Éjfél volt. A lány ekkor felkapcsolta a lámpát, s elővett egy polcon porosodó régi könyvet. A sötét égre pillantott, s meglátta a holdat, ami most teljes egészében látható volt. Telihold volt.

            Kinyitotta az ősrégi könyvet, amit még az ükapja írt. Október 13-a volt, péntek és telihold. Megkereste a megfelelő lapot, majd elolvasta.

            Réges régen egy indián törzs törzsfőnökének volt egy fókája, akit nagyon szeretett. Mikor a fehérek megérkeztek levadászták a fókát, lenyúzták a bőrét, és ebben a házban helyezték el. Aznap október 13-a volt, péntek és telihold. Azóta a városban minden ilyen naptól kezdve egy hetes viharlesz. Ezt az átkor csak úgy lehet megtörni, ha elviszik a törzshelyükre egy ládában a fókabőrt

            A lány kiszaladt a szobából, majd felment a padlásra. Megragadta az ősrégi fókabőrt, és berakta egy ládába. Valahogy levitte a földszinte, majd kiszaladt a viharba.

            Nem tudta, hogy merre menjen, ezért aztán a fák közé ment. Egyszer megjelent előtte egy fóka, és táncolni kezdett.

            Tudta jól, hogy ez az a fóka, kinek a bőrét el kell vigye. Ahogy közeledett a fóka felé, az úgy távolodott el tőle. Biztos volt abban, hogy a fóka nem menekül tőle, hanem az utat mutatja neki.

            Így tehát követni kezdte az állatot. A víz ömlött róla, de elhatározta,hogyha már elindult befogja fejezni a küldetést. Nem kellett sietni, hiesz az átkot éjféltől napkelktéig lehet feloldani.  

            Számára örökkévalóságnak tűnt, amíg a fóka megszállt egy kis tisztáson. Nem volt túl nagy, ám különbözött a többi, város közelében lévő tisztástól.

            Közepén egy kör volt. A ládával a kezéáben odalépett. A körön egy ládának való hely volt. Lerakta oda a ládát, miben a fókabőr volt. Hátrébb lépett, s látta, amint egy szoborféleség kiemelkedik a földből. A fóka a szoborhoz ment, majd eltűnt. A lány furcsa hangokat hallott, aztán mintha varázslat történt volna, az eső elállt, a felhők pedig eltűntek, s látszódotgt a csillagos ég.

            A lány hazafutott, s tudta jól, mi lesz az első dolga: befejezni a befejezetlen naplót és jól tudni, hogy a város ezentúl nem elátkozott. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés