Beszélgetés az őszi falevéllel
 

            Ősz volt. A szél gyengéden fújt, a falevelek már sárgultak, néhányuk pedig már le is hullott.

            Egy almafa levelei is így voltak ezzel. Néhányuk könnyen megadta megadta magát, ám voltak akik erősnek próbáltak tűnni. Egy apró falevél nem értette ezt. A fára egy veréb repült, és látta, hogy a falevél valamin búslakodik. Hozzászólt:

            -Mi baj van? – kérdezte. A levél nagy sóhajtozás után megszólalt.

            -Miért van az, hogy minden ősszel le kell hullanunk? Miért nem lehetünk zöldek egész évben? – érthetetlenkedett az. Mindketten szemtanúi lehettek annak, hogy a levél társai lehullottak a levéltakaróra.

            -Nem tudom. Talán azért, mert az ősz egy ilyen évszak. Szereti nézni amint a fák levelei megsárgulnak, majd lehullanak. – mondta el véleményét a kis veréb. A falevél jól tudta, hogy ez a sorsa, ám nem akart beletörődni.

            -De akkor is. Miért ez a sorsa minden falevélnek? -  kérdezte. A távolba pillantott, s látta, hogy a fenyőfák levelei még mindig zöldek. – Ők miért lehetnek egész évben zöldek?

            A veréb már épp válaszolt volna, ám a falevél teljesen megfeledkezett az ősz nehézségeiről. A szél lefújta a fáról, majd a levéltakaróba engedte.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés