Köszönöm, Anna!

            Az út körülbelül négy órás volt, majd hamarosan megállt a kocsi, és teljesen sötét volt. Anna kivezett engem, Tom pedig Daisy-t. Nyugodtan lépdeltem be a boxomba, majd az ételnek ugrottam, amit hamar el is fogyasztottam. Anna vállára dobtam a fejem, és megsimogatott, majd kissé könnyes szemmel elment. Nem értettem, hogy miért. De aztán elaludtam...

            Reggel felébredtem, majd az étel már etetőmben várt. Fáradtan enni keztem, majd miután elfogyasztottam inni is ittam. 10 óra fele Anna lépett be boxomba, megsimogatott, majd lecsutakolt és kikaparta a patáimat.

            Kivezett a legelőre, majd hagyta, hadd menjek. Villámgyors vágtába ugrottam be, és örültem a szél fújásának, ahogy belecsap a sörényembe. Felnyerítettem, majd bakoltam egyet. Alaposan kifárasztottam magam.

            Aztán elág sok idő eltelt. Anna közeledett a legelő felé, egy lány társaságában. Nem tudtam, ki az, és mit akar Anna-tól. Aztán a lány képe egyre inkább kirajzolódott. Őőőőőőőőőőő, az a lány, akitől megszöktem! Felnyerítettem. Anna kissé könnyes szemmel pillantott rám. Aztán kinyitotta a legelőajtót, és felém lépett.

            Kötőfékemre egy egy vezetőszárat csattolt, és kivezetett. Majd a lányra nézett, aztán rám. Megsimogatta fejemet. Majd adott egy puszit rá, és aztán a lányra pillantott, de tekintette nem tudott leesni rólam, s fejét újra az én irányomba húzta.

            -Nos, Release... – mondta kissé könnyes szemmel. – Át kell, hogy adjalak a jogos tulajdonosodnak, Jennifer Selly-nek. – mondta, majd átadta a vezetőszárat Jen-nek, de még utóljára megölelt, aztán elment. Jen megölelt, de mégsem tudtam az Ő ölelésének úgy örülni, mint Anna-énak.

            Ó Anna, miért tetted ezt velem?! Én itt akarok élni, veled! Kérlek, Anna! Ne hagyj itt! Ne hagyj egyedül, ha te nem lettél volna, én se lettem volna itt most! Ha ember lettem volna, minden bizonnyal hatalmas sírásba kezdtem volna, de így is próbáltam mutatni nem tetszésemet. Fejemet lehajtottam, s egyenest a fűbe nyomtam.

            -Nyugi Rel. – hallom Jen hangját. A körülbelül 14 éves lány kedvesnek bizonyult, bár én már Anna-nak tudtam örülni. – Itt maradsz, a Te boxodba, és minden úgy lesz, mint ahogy edddig volt, annyi különbséggel, hogy én fogok veled mindent csinálni.

            Jen-re néztem, ám a vezetőszárat elkezdtem rángatni, és az épp lovakat vezető Anna-ra pillantottam, aki próbál úgy tenni, mintha nem is érdekelném őt, de érzem rajta, hogy igenis érdeklem. Hatalmasat nyerítek és ágaskodok. Anna rám pillant, de teknitetéből csak annyit lehet leolvasni:

            Release, el kell, hogy engedj!  Fülem csak ezt hallja, érzem, amint Jennifer próbál húzni, ám én nem is reagálok rá. Csak nyerítek Anna után.

            Kérlek, Anna! Ne! Légyszives! Nem tudlak elengedni! Anna! Én... A szívembe vésted magad! Aaaannaaa! Újra nyerítek és újra. Anna pedig csak elvezeti a lovat. Csak ott állok, és nézem az eltávolodó Anna-t.

            Öt percig szüntelenül húzza Jen a fejemet, én pedig csak állok, rá se hederítek a lányra. Nem törődök vele, hogy Ő mentett meg. Újra megjelenik Anna. Már csak egy hallkat nyerítek, de Anna így is rám figyel.

            „Köszönöm, Anna!” tekintetemből ezt lehet leolvasni. Anna egy halványat mosolyog, majd mikor Jennifer újra megrántja a szárat egy nyerítés után követem. Végülis, Ő mentette meg az életemet.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés