Szökés

            Idegesen ácsorogtam a kötőfékkel a fejemen a feketepiacnak nevezett helyen körülbelül 3 órája. Hozták vitték a lovakat, de én valahogy senkinek  sem kelettem. Melettem egy szürke kanca volt, aki ugyancsak a lovardából származott. Láthatóan szegénynek elege lett az egészből, csak ne ácsorogjon itt.

            Elhittem, bár én nem szerettem volna új gazdát. Kitűnő volt nekem ez a lovarda is, nem kell valami új hely, ahol esetleg akár kínoznának. Bár persze nem biztos, hogy esetleg rossz emberhez kerülök, de nem lenne jó dolog ha egy ilyen emberhez kerülnék. Az esély ugyanannyi, hogy jóhoz, bár itt inkább a nem túl szimpatikus emberekből lnéyegesen több van.

            A lószállító járt kelt, hozott új lovakat, hogy a vásárlóklnak legyen miből választania. Szinte csak mi ketten, én és a mint kiderült Daisy nevű szürke sportló kanca voltunk azok, akik még az első turnusbül jöttek. Én hihetetlenül szerettem volna innen elmenni, de halvány gőzöm sem volt, hogy mégis hogyan menjünk el.

            Láthatóan egy ló sem örült annak, ha megvették, én sorozatosan sunyítottam minden embernek, és mérgesen nyerítettem, szólva, hogy én nem vagyok jó választék. Ilyenkor rendzzerint kaptam egy kis ütést, bár néha csak rászólást, nem viselkedek elég szépen, nem lenne szabad ilyen csúnyán viselkedjek.

            -Hé, rossz fiú! Ha mégegyszer sunyítasz...  – hallottam már magamban is a jól berögződött fenyegetést. Bár mindig sunyítottam, és mégsem csinált velem semmit. Biztos túl sokat értem.

            Hirtelen egy ember jött. Bár ez alapjáva véve nem volt hirtelen, de nagyon méregetett engem. Sunyítottam, sunyítottam és tovább sunyítottam. Végül megszólalt a férfi.

            -Mennyit kér ezért a pej lóért? Szép állat. – mondta. Próbáltam felágaskodni, ám a kikötőszár nem engedett.

            -1200 dollár. Herélt ugyan, de kitűnő állat. Holsteini vér minden bizonnyal csordogál az ereiben, és ez a gyönyörű kiállás. Megéri! – mondta. Az ember kissé fintorogva elkezdett hadonászni.

            -1200?! Nah arról csak álmodjon! – mondta, majd elrobogott.

Magamba elvigyorogtam a sikeres akció után. Éreztem egy csapást a hátamon, eléggé csípett, hallkan fel is nyihogtam, de aztán lehajtottam a fejem, ugyan a kikötőszár nem nagyon engedett, de épp elég hosszú volt. Kissé nehézkésen legelni kezdtem.

Ekkor egy elég nagynak mondható ember egy nála jóval ksiebb méretű segítővel, valamint két kötőfékkel segítője kezében közeledett felém. Kitűnő sunyítási módszeremet újra használni kezdtem. Bár eléggé ódivatú, de azért megéri.

-Ez a szürke kanca, meg ez a pej herélt! Gyönyörűek! Tudja, a két gyerekemnek keresek lovat. Mennyit kér értük.  – mondja. Idegesen felhorkantok, és jelzek, hogy nem vagyok eladó. Sikertelenül.

-Mindketten 1200 dollár, tehát összeségében 2400 dollár. A kanca n agyon nyugodt, jámbor teremtés, kitűnő kiállása és mozgása van, a herélt sem semmi, az a mozgás, és az a szépség, hát, irigylésre méltó! – mondja az eladó. A vásárló halványan elmosolyodik. Én sunyítani kezdek, a kanca nemtörődöm pofát vág, majd lehajtja a fejét.

-Csak?! Természetesen megveszem őket, ez valami hihetetlenül kicsi ár ezeketért a csodaszép lovakárt.  – mindhárom férfi elvigyorodik. A segítő egy kötőféket nyújt, majd gyorsan leszedik a kanca kötőfékjét, majd átcserélik, és gyorsan be is csattoljak. Idegesen a két vásárló felé pillantok. Elkezdek ugrálni. A segítő közben megfogja a kancát, aki bár kissé nyerít, könnyen hagyja magát.

Ekkor eladóm vigyorogva rámpillant, hogy mostmár én is gazdára lelek. Szemeimet összehúzom, majd sunyítok rá egyet.

Eladóm lassan csattolja kifele a csattokat, majd leendő tulajdonosom mellém lép, és a kötőfék már készenlétben van. Lekerül eddigi kötőfékem fejemről, és gyorsan rámkerül a másik, de még a csatt nics becsattolva. A férfi közben másik kezével a vezetőszárat fogja. A segítő lassan elindul. Ekkor felágaskodok, a be nem csattolt kötőfék könnyedén lekerül fejemről, ekkor pedig egy bakkolás után vágtázni kezdek.

Másik megvásárolt ló Daisy, a lovardaból idekerült kanca. Úgy éreztem, hogy meg kell mentenem.  A segítő hátáházoz lépek, majd felágaskodok, és erősen hátbarugom, mire az egészen egyszerűen elterül, elengedi a vezetőszár végét, a kanca egy pillanatra érhetetlenül áll, majd felnyerítek, és elvágtázok mellette, mire megérti célzásomat.

Ő is elágaskodik, majd villámgyorsan utánnam vágtat. Kivágtázunk a rozoga vaskapun, ami nyitva van, majd hamarosan a gödrös ösvényről is egy leaszvaltolt utra érünk, és patáink hangja elkezd hallatszani az aszfalton...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés