Ma is minden úgy kezdődött, mint minden egyes nap. Anna 10 óra előtt jöt, elvégezte a teendőket, majd kirakott a legelőre. Ma a nagy legelőre rakott ki, ami biza nem kis hely, mert már akkora elfoglalódott a 4 ló/ karám dolog. A nagy legelőn még akár 15 ló is hihetetelnül kényelmesen elfért. Most 9-en voltunk.
Szokásosan elvégeztem a nyugodt vágtámat, majd elkezdtem legelészni, mint minden áldott nap.
-Szóval azt mondod, Tom, hogy szerinted Release bevan lovagolva, mégis honnan veszed? – hallottam egy ismerős hangot. Anna volt az, azzal a férfival, felkaptam a fejem, mikor nevemet említette. Örülhetett, hogy hatagom már elmúlt.
-Igen, Anna. Nem emlékszel? A tulajdonosai azt mondták, csak hogy szinte senkit sem engedett a hátára. Viszont te, aki már annyi ideig élvezhette a bizalmát, lassan egy hónapja, talán már ismerhet, és tudhatja, hogy úgy sem bántod, nem?
-De... Biztos igazad van, Tom. Csak nem akarom Release bizalmát arra fordítani, hogy lovagolhassam. Ha ő nem akarja, akkor nem lovagolom.
-Na de Anna! Nem bánhatsz vele úgy, mint valami királyfival, netalán őt is megakarod tartani?
Tom-ra és Anna-ra pillantottam, felkaptam, a fejem, majd füleimet hátracsaptam. Nem is tudtam, hogy bevoltam lovagolva. Idegesen toporzékolni kezdtem, és a legelést is abbahagytam egy rövid időre, de végül csak nem tudtam ellenállni a friss finom zöld fűnek, és újra nekirohantam.
-Hát, Tom...
-Anna, én a saját javadat akarom. – erre Anna is felpillantott a férfira, és nem értette, hogy mire akar kilyukadni, ezért kérdő tekintettel várta, hogy az tovább folytassa. – Ha minden szegény lovat befogadsz végül nem jut elég pénzed a saját dolgaidra.
-Tom, nekem a lovak a saját dolgaim.
-Tudod te, hogy hogy gondolom. Próbálkozz meg vele, ártani bixtos nem árt.
-Hát jó, de ha valami baja esik te leszel ezért a felelős. – hangoztatta Anna, majd megfordult, a legelő felé, és felém indultam. Megdermedtem. Nem tudtam, mi az a lovaglás. Netalán az, amit a csikóimmal művel? Az nem baj, végülis, nem tűnt nehéznek.
Megfogta a kötőfékemet, majd rácsattolt egy kikötőszárat, és közben kivezetett, majd kikötött, és bement az istállóba, és szerszámokat hozott. Mikor lerakta a kerítésre a szerszámokat visszapillantott a férfira, ki az istállóba ment be. Fújt egyet, majd visszapillantott rám.
-Nos... Kezdhetjük a felszerszámolást? Tom minden áron erősködik, hogy bevagy lovagolva, nos, próbálkozzunk meg vele. – mondta, majd elmosolyodott, aztán pedig megfogta a nyeregalátét, rámrakta, majd egy nyerget is. Kicsit furcsálltam, de hagytam magam, végül a kantárt is rámrakta, majd egy pálya felé vezetett.
Felült rám. Nagyon furcsálltam, véletlenül elkezdtem futni, de amikor kantárhúzást éreztem, valamint Anna szólt hozzám lelassúltam, lépésbe. Furcsálltam azt is, hogy Anna-nak annyi szabadideje van, hogy még velem is törődjön, bár...
Éreztem ahogy pöcköl és szólítgat, és ügetni kezdtem. Ezt az egészet furcsálltam, majd újabb képek jelentek meg, egy furcsa helyen, ahol engem belovagoltak. Nyugodtan ügettem előre. Mikor kérte vágtáztam, s mikor kérte, lassúltam.
Nem tudtam, honnan tudom ezeket a jelzéseket, de örültem, hogy örömöt okozhattam Anna-nak. Furcsálltam, hogy annyi év után még mindig emlékszke mindenre, de nem törődtem előre. Amikor kérte, még valami rudakon is léptem, meg ugrottam át, bár nem egyszer, és nem kétszer fordultam ki az útirányból.
Minden olyan gyorsan ment, ha kérte, engedelmesen ugrottam, és rengeteg időt eltöltött mellettem, és furcsa módon én sem bántam meg, hogy lovagolt. Éreztem, hogy lélekben és testben is közelebb kerültem hozzá. Örültem.
Igazán csodálatos lovaglás, és óra volt az, amit Anna-val a hátamon töltöttem. Lehet, hogy a legtöbb ló munkaként tekintett rá, de én sokkal inkább szórakozásként.
Óra végén Anna leszerszámolt, lecsutakolt, kikaparta a patáimat, majd visszavezetett, az egyik karámba, majd este az istállóba kerültem.
Elgondolkodtam azon, hogy mit írtam volna a naplómba, hogyha tényleg lett volna, nem csak egy képzeletbeli dolog. Netalán:
”Kedves naplóm.... Ma remek napnak örvendtem, reggel Anna lecsutalot, és elvégezte a szokásos teendőimet, majd kivitt a karámba, később pedig Tom-nak köszönhetően felszerszámolt. Aztán lovagolt rajtam. Csodálatos volt. Szavakkal avlahogy most nem tudom elmondani. Viszlát, naplóm!”
Lassan megérkezett a vacsorám is, miközben saját naplómon gondolkodtam. Miközben elkezdtem a kajámba merülni elgondolkodtam, hogy vajon Anna hogy fekszik le ma este a történtek után.
„Ma... Reggel felkeltem, néhány lovat máris kivittem a legelőre, szokásos boxtakarítás, etetőfeltöltések, madj lassan elkezdtek jönni az oktatnivalók, bár most még csak a felnőttek, mivel a gyerekek még iskolában voltak. Aztán még lelovagoltam 10-től Resource-ot, majd 12-től Restart-ot. Ma a gyerekek nagyon kedvesek voltak, emelett hihetetlenül ügyesek. Jut eszembe, Tom meggyőzött, hogy próbáljam meg meglovagolni Release-t. Sikerült. Nagyon nyugodt volt, mint valami... Bár, az igaz, hogy herélt. Hihetetlenül engedelmes, nem bakolgatós ló volt. Nah, hulla vagyok most is... „
Befejeztem a vacsorát, a gondolkozást, ittam egyet, majd fáradtan elaludtam.
 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés