Egy darabig nyugodtan ácsorogtam az ismeretlen lány melett, aki igazából megmentett, de több dolgot nem igazán tudtam mondani róla. Fújtam egyet, majd felkaptam a fejem, és az út fele néztem, ahol még nem voltak fejlemények.
-Na, mi van? Nyugi, Rel, hamarosan elindulunk.... valahogy... biztosan... –mondta a lány, de éreztem a hangján, hogy ő sem biztos abban, amit saját maga mond. Egy darabig még rendületlenül néztem az utat, majd lehajtottam a fejem, és legelni kezdtem. Közben a lány elfogyasztotta az uzsonáját, majd felállt, én pedig újból a patakhoz lépdeltem, és legeltem ott egy keveset.
Kezdtem egyre inkább elveszíteni magamban azt a tudatot, hogy az életem bökkenőmentes és remek lesz. Már az elején minden felfordult. Aztán lassan felmásztunk a hegyen, és az emberek ott beszéltek. A kocsival volt valami baj. Már egyre inkább esteledett. Lehajtottam a fejem, majd valaki megfogta a vezetőszáramat, és bevezetett a lószállítóba.
Hihetetlenül nyughatatlan éjszakám volt. Alig aludtam egy szemhunyásnyit, ráadásul ez az izé, igen, ez a lószállító nagyon, de nagyon nem volt kényelmes. Aminek persze én nem örültem, és az egész éjszakát azzal töltöttem el, hogy fészkelődtem benen. Na de... Reggel a kis fényre megébredtem, majd kivezettek a lószállítóból, és aztán valakit hívtak.
Egyre idegesebb és idegesebb lettem, ott csüngtem a vezetőszár végén, és nem engedtek szabadon. Végül kikötöttek, és hagytak legelni. Rövid idő eltelt, majd egy kocsi jelent meg, és belőle kiszállt pár ember. Megvizsgálták az autót, majd elmentek. Nem igazán hallottam a beszélgetésből semmit.
-Nos, azthiszem, hogy még várnunk kell pár órát. Az autó elromlott,hamarosan jön egy ilyen autó, hogy elvigye, és kicsit később neked is lesz helyed, nyugi. De, addig is... Ne unatkozzunk itt, menjünk ki kicsit sétálni a tisztásra. –mondta, majd megfogta a vezetőszáramat, és lementünk a hegyoldalról a tisztásra, ahol hagyott legelni, közben néha sétáltunk egy kicsit. Végre sikerült rehabilitálódnom.

Hirtelen hangokat hallottam, és rémülten vágtába szökkentem, ezzel eltaszítva tőlem a lányt. Láttam, ahogy ordít utánnam, aztán felfut a hegyoldalon, de én ekkor már vágtáztam. Nem tudtam, hogy mi volt ez a hang, de ettől már a sűrű erdők közepén voltam. Rémülten felkaptam a fejem.
Olyan ismerős volt. Fokozatosan lelassúltam, majd ráléptem egy faágra, ami reccsent egyet, mire felfigyeltem, de már nem rohantam el. Hirtelen már képrészlet tűnt fel képzeletembe, de nem tudtam, hogy pontosan hova tegyem. Fújtam egyet a levegőbe, majd újra az eddig tudatomba nem létező emlékek gyötörtek.
Hihetetlenül rosszul éreztem magam, egy pillanat erejéig azt gondoltam, hogy már teljesen más világon vagyok. Minden oly furcsa, egyre ismeretlen és ismert volt. Újabb képek bukkantak elő emlékezetemből. De nem, ezek nem velem történtek... Biztos, hogy nem...
Hallkan felnyögtem, majd felnyerítettem. Hangom visszahangzott, ám senki sem válaszolt. Hirtelen a hatalmas törődésből szomorúság és törődetlenség történt. Rémülten felágaskodtam, majd bakoltam egyet, és vágtázni kezdtem. Átrázott a hideg. Pedig meleg volt.
Nem tudtam, hogy mit csináljak. Vágta közben egyre több, ismeretlen emlék és kép tűnt fel. Az erdő, a fák, és a ló. Egyre rosszabul és rosszabbul éreztem magam. Ekkor hangokat hallottam....
-Release! Release! Release? Release, te vagy az? Release! – valaki a nevemen szólított. Hátrafordultam. Egy ismerős arc tűnt fel, aki egy lovon lovagol. Egy fiatal hölgy volt az, egy ismeretlen, de mégis ismerős lovon lovagolt. Rémülten léptem egyet.
-Hát te vagy az! Te kisördög..:..! – mondta nevetve, majd leszállt a lóról, és átölelt. Épp dühöngeni kezdtem, hogy kisördögnek nevez, mikor újabb képek tárultam magam elé, róla. Fújtam egyet rá. Ám ő nem törődött az idegességemmel.
-Látom nagyon megváltoztál. Mondjuk heréltek.... Kiváncsi vagy a csikóidra? –kérdezte, mire felkaptam a fejem. Miféle csikóimra?! Mióta voltak nekem csikóim... és én nem is változtam meg! Nah ezt most hagyja abba!
-Ő Resource.... Restart az istállóban van, Resource mondjuk mindig is engedelmesebb volt a lovaglás terén. Ugye? –kérdezte. Ha én ember lettem volna, akkor biztos vállat vontam volna, de így, hogy ló vagyok nehezen tudok vállat vonni. Furcsálltam az egészet. Nem tudtam hova tenni.
A lány láthatóan nem törődött ezzel. Látta, hogy elég megrongált állapotban vagyok, de csak azért, mert régi gazdám előszerettel használt marhaságokra. Megfogott egy kötelet, majd nyakamra húzta, majd ráugrott Resoruce-ra. Lassan megfordította, majd elindította lépésben, valamint néhányszor hátrapillantott. Néha ok nélkül rámmosolygott, amit én nem igazán értettem, dehát... Biztos nem olyan rossz.
Hátrálás nélkül követtem, mert éreztem, hogy ő nem rossz ember. Reméltem, hogy végre remek életem lesz, és minden titokra fény derül. Mert ez így nem mehet tovább. Egyre gyorsabb tempóban mentem, majd végül ügetni kezdtünk. Nyugodtan mentem utánuk, engedelmesen, a lány pedig hatalmasat bizalmat mutatott felém. Pedig az előbb azt mondta, hogy kisördögnm vagyok.
Tudtam, hogy soha sem fogok tudni kiigazodni az emberekkel kapcsolatban. De nem is érdekelt. A lényeg, hogy talán végre meglesz a csodálatos életem, bár... valami azt sugja, hogy nem pontosan így lesz minden.... de....
A lány aztán beugratta lovát vágtába, és én nyugodtan követtem őket, sőt mi több, a kanca mellé vágtattam, és egymás melett vágtázánuk, neki, a számomra ismert vagy ismeretlen helyhez.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés