Minden
következményekkel jár

            Rosalie lassan tette a lépteket, és Richard először arra gondolt, hogy csupán azért ilyen bizalmatlan a lány, mert fél, hogy valaki ismerős észreveszi, hogy elszököttt az elmegyógyintézetből, mivel hogy Rosalie közben elmesélte történetét, és hogy még máig mennyire bántja, hogy megtette azokat a lépéseket, amiket Morgan kér tőle, és most pedig szomorú volt, mert talán miatta történik ilyen sok felhajtás.

            -Mindenkinek ilyen nehéz élete van, aki még fiatal? – váltott hirtelen témát Rosalie, holott eddig arról beszéltek, hogy a városban hol vannak éttermek, iskolák, nevezetességek, meg hogy hol lakott régen a lány, és sok más ilyesmi.

            -Engem Nicolas eldugott a barlangba, és azt mondta, addig nem jöhetek ki, míg meg nem növök, nem leszek erős... – mondta Richard, mire Rosalie-nak muszáj volt nevetnie.

            Pár másodpercen belül azonban a mosoly lehervadt az arcáról. Richard körülnézett, mi zavarhatta meg ennyire a lányt, hogy egyszercsak pont most kellett hirtelen így elszomorodnia. Körülnézett, jobban, nem akarta megzavarni a lányt, de miután csaknem látott semmit, ami megzavarhatta volna azt – habár simán gondolhatta azt, hogy valakinek a látványa miatt történt a hangulatváltozás -, megszólalt.

            -Mi a baj? -  kérdezte.

            Rosalie nem válaszolt. Szemei megtelteltek könnyekkel, arca teljesen elsápadt, és nem bírta ki, hogy ne eresszen el néhány könycseppet, s végül, bár próbált küzdeni ellene, arca egyre inkább megtelt a könycsepekkel.

            Mielőtt Richard bármit is mondhatott volna, Rosalie hirtelen futásnak eredt. Habár először a fiú úgy gondolta, jobb, ha inkább egyedül hagyja őt, hátha lehiggad, nem tudta nézni, ahogy sírva elfut. Pár másodpercen belül arra jutott, hogy ő bizony követi a lányt.

            Hamarosan mindketten egy eldugott sikátorban találták magukat. Rosalie egy padra eresztette le magát, ami rettenetesen koszos volt, de a lányt nem idegesítete, s sírni kezdett. Mikor meglátta, hogy Richard követte, próbálta elrejteni könnyeit – sikertelenül.

-Mi a baj?  - kérdezte kedvesen Richard.

-Semmi... – dünnyögte Rosalie, ám látta a fiú tekintetén – meg nem tekintette teljesen eszementnek, hogy nem hisz neki. Végül arra jutott, elmondja az igazat, még ha Adrienne meg is kérte, hogy ne mondja, számára már senki sem volt. – Adrienne azt mondta, hogy Morgan áldozatokat követel. Mindenkit meg kell öljek, akit az emberek közül szeretek. Mindenkit, Richard! Én nem tudom ezt tenni... nekem ez túl sok!

Richard átölelte Rosalie, majd perceken keresztül vígasztalgatta a lányt, bár nem sok sikerrel járt, de örült neki, hogy legalább nem zavarja el Rosalie őt, mint Adrienne barátját. A düh, amit volt barátja után érzett, mindent elárasztott, bár visszafojtotta, érezni lehetett rajta, hogy most, akár ha tudná, meg is ölné Adrienne-t.

-Mit művelsz? – hallatszott egy férfi hang a sikolyok közepette.

Adrienne nem játszott tovább, egy könnyed mozdulattal kitépte az ember szívét, majd a tűzre dobta. Később szétnézett, legyen válasza Connor kérdésére. A tisztáson - mely nemrég még zöld volt – hatalmas tűz égett. Lángjai a fák fölé emelkedtek, és azok a sikolyok kilóméterekre is elhallatszottak. Mártírhalál, szívkitépés, nyakkitörés, ki-ki hogyan lelte halálát, de végül mindegyikük tűzre került, hogy hamuvá válhanak.

-Mit művelsz? – hangzott el újra a kérdés.

-Semmit – mondta könnyedén Adrienne.

Connor a tisztás szélén ült fel sikeresen, s egy fának támaszkodott. Le volt gyengülve, alig volt képes egy kis mozdulatot is megtenni, és minden végtagja fájt. Közben figyelte, amint Adrienne a hatalmas tüzet próbálja eloltani a vízzel. Már senki sem élt. Nemrég még közel százan voltak a tisztáson, most pedig már mindegyikük meghalt.

-Mi célból csináltam tömegmészárlást? – kérdezte Connor.

-Erőt kell gyűjtenem – válaszolt Adrienne, majd elmosolyodott.

-Ha olyam ügyes vagy, miért nem égetted el Morgan testét is? Akkor nem kéne ekkora csetepatát csinálnunk – mondta Connor.

-Azt hiszed, ha lett volna időm, nem tettem volna az ellen, hogy veszélybe kerüljek? De Morgan segítséget kért, s mire sikeresen megöltem, már vagy húszan jöttek, míg én egyedül voltam. Nem volt kedvem a halálba ugrani. Inkább menekülök.

Rosalie sírt, nem tudta mióta, de sírt, és megállítani képtelenség volt. Richard-nak nem is volt eszébe ilyet csinálni. Tudta jól, ha engedi, hogy Rosalie kisírja magát, akkor nyugodtabb lesz a lány lelke. Órákba telt, míg végül a lány abbahagyta a zokogást, és Richard-ra nézett, aki végül csak megszólalt.

-Kitéptem a szívét a ribancnak – mondta dühösen.

-Csak magadat sodrod veszélybe. Adrienne erős. És Morgan kivánsága akkor is az lesz. Ha pedig megölöd Adrienne-t, nem oldasz meg vele semmit. Csupán besegítesz Morgan-nak – mondta Rosalie.

-Van valami terved? – kérdezte Richard.

-Megölöm magam. A túlvilágon pedig megölöm Morgan-t – mondra Rosalie úgy, mintha az olyan egyszerű lenne.

-Nem tudsz visszajönni – mondta Richard.

-Nem is akarok – szólt Rosalie.

-Különben is, honnan veszed, hogy le tudod győzni egy olyan erős fearsome szellemét, mint amilyen Morgan. Mintha csak itt harcolnátok. S már kifejlett vagy. Esélyed sincs. Akkor pedig maximum annyit érnél el vele, hogy legyilkolná az egész földet. Ezt akarod? – kérdezte Richard.

Rosalie némán megrázta a fejét. Tudta, hogy igaza van Richard-nak. De ő csak segíteni akart neki. Ehelyett csupán egy leordítást kapott. Valójában még élni akart. De ez tűnt a legjobb megoldásnak, ha feláldozza magát. Végül lenyugodott. Aztán valahogy elaludt. Nem tudta, hogyan, de elaludt, és mostmár nyugodt volt.

Connor nézte, amint Adrienne végül nagy nehézségek árán, de végül eloltja a tüzet. Minden a lánynál volt. A gyémánt, a gyűrű, azok a dolgok, amik neki segíthetnének. De tudta, hogyha megpróbálja megölni a fearsome-ot, akinél vannak ezek a dolgok, annak súlyos következményei lehetnek. Legalábbis a hiedelem szerint úgy van. Miközben Adrienne ott tett-vett, hirtelen mindketten hangokat hallottak. Majd feltűnt egy Connor számára várt személy, ám Adrienne meglepődött, hogy megjelent. Morgan volt az. A következő pillanatban Adrienne előtt volt.

-Ha hazudsz,azt hiszed, minden meg van oldva? Nincs! De mit hittem, hogy csak úgy várni fogod a halálodat?! Pedig úgy kellett volna. Így aztán egy nagyon szörnyű halálra számíthatsz, ígérem neked – mondta Morgan. 

Súgó Még nincs hozzászólás.