Egy gyönyörű élet megváltozása

Régen, mikor életemre gondoltam,

Mindig csak mosolyogtam.

Hiszen életem olyan gyönyörű volt,

Más azt hihette, hogy egy álom.

Én magam is ezt hittem,

Sokáig ebben a tudatban éltem.

Aztán oly soká tartott,

Míg rájöttem, az élet néha rossz.

Sok nehézség van benne,

Amit bár csak elfogadni ne kéne.

Ki nem kéri, nem kapja,

Az élet olyan lenne, amilyet akarsz.

Ó, de hiszen akkor minek örülnél?
Régen semminek sem örültem én.

Most, hogy tudom, az élet lehet nehéz is,

Úgy gondolom, így könnyebb örülni.

Most már nem szoktam annyit örülni,

De ha örülök, hiszem is.

Rájöttem, ha az élet nem mindig egyszerű,

Jobban lehet örülni, amikor könnyű.

Mostmár ismét mosolygok,

Amikor boldog vagyok.

Úgy érzem, most vagyok igazán az.

Az igazi élet most kezdött csak. 

Súgó Még nincs hozzászólás.