A hópehely meséje

            Létezik egy távoli hely, ahova nem mindenki jut el. Talán a Földön van, talán valahol a Naprendszerben, de lehet, hogy csak egy távoli univerzumban.

            Ezen a helyen bármi megtörténher, amit csak ember kíván. Mint akár valami különös meseország.

            Egész évben hó borította tájak, gyönyörű domboldalak. S ami különösebb, az az, hogy ezen a káprázatos mesebeli helyen, kiknek segítségét ez a hely köszönheti, éltek. A hópelyhek mind-mind éltek.

            Törzshelyük Jégországban volt, vezetőjük Jégkirálynő. Néha kirándultak egyet az emberek országaiba, s mikor elolvadtak újra hazakerültek.

            A hó népe közül volt egy igen nemes család. Nekik volt a legszebb, jégből és gyémántból felépített lakhelyük.

            Két testvér, Hóremény és Jégcsillag folyamatosan veszekedtek, hisz mindketten városuk vezetője akart lenni.

            Hóremény tisztelettudó volt, kit az egész város szeretett, de ő oly kedves, ártalmatlan, engedő volt, hogy szülei nem bíztak vezetői képességeiben. Jégcsillag folyamatosan kalandozott, úton volt, s szinte minden csíntevésben benne volt, de vezetői képességei neki sem voltak túl jók.

            Egy napon Jégcsillag viccből megtréfálta Hóreményt úgy, hogy szüleiknek betelt a pohár. Azt mondta testvérének, hogy Jégkirálynő hivatta. S mire Hóremény odaért, ő is ott volt Jégkirálynőnek öltözve, s azt mondta neki, hogy arra jutott, ő sem lesz vezető.

            Jégkirálynő úgy döntött, hogy száműzi Jégcsillagot szolgálni a Föld nevű bolygóra.

            S Jégcsillag ekkor egy esőfelhőből kizuhant. A földön nyár volt, s nyári zápor esett. No meg persze ő.

            S leesett egy tócsába. Ott fulladozott, alig kapott levegőt a számára tónak hitt vizes helyen.

            Hosszú fulladozás után egy kislány lépett a hópehelyhez miután elállt az eső. Megszólalt.

            -Jé, anyu! Az ott egy hópehely! Most nyár közepén! De aranyos - mosolygott a hét év körüli kislány, s Jégcsillagra nézett.

            -Nem érünk rá kislányom minden fekér hóhoz hasonló dolgot felszedni. Nyár van, ilyenkor nem havazik. Dobd el azt a szemetet! – mondta fáradtan az édesanya.

            A kislány ledobta Jégcsillag a földre, de a hópehely szerencséjére száraz helyen landolt. Tudta jól, hogy miért nem olvad el. Jégkirálynő kínozni akarja.

            Napokig, vagy talán hetekig volt ott Jégcsillag az úton, de nem olvadt el, viszont szörnyen melege volt. Jégkirálynő igazán kegyelmetlen volt.

            Egyszer csak egy újabb hópehely esett le Jégcsillagtól nem messze.

            -Hóremény? – kérdezte reménykedve Jégcsillag. S hatalmas szerencséjére testvére volt az.

            -Figyelj, Jégcsillag. Sok mocskos tréfát űztél velem, de a testvéred vagyok, s megbocsátok. Egyedül nem tudom irányítani a várost. Mi ketten együtt. Örökké – mondta Hóremény.

            Jégcsillag nem is tudott válaszolni. A következő pillanatban már Jégkirálynő gyönyörű palotájában termettek. S vezérük már várta őket. Mikor megerkéztek, megszólalt:

            -Jégcsillag, örülhetsz, hogy olyan testvéred van, mint Hóremény. De az ajánlatát nem tudom elfogadni.

            Hóremény elkeseredett képet vágott, Jégkirálynő látszólag sajnálta a döntést, míg Jégcsillag az egészet furcsállta.

            -Milyen ajánlat? – kérdezte.

            -Megkértem Jégkirálynt, hátha lehetne úgy, hogy mindketten lennénk a vezetők. De látom nem szeretné. Miért is nem? – kérdezte Hóremény.

            Jégkirálynő lehunyta szemeit. Arcán egyre inkább látszott a megbánás. Míg végül megszólalt:

            -Nem is tudom. Jégországban még soha sem volt ilyesmi. De hisz ez a föld arról híres, hogy bármi megtörténhet. Legyetek hát vezetők, ti ketten csodálatos páros vagytok!

            Ettől kezdve Hóremény és Jégcsillag vezetők voltak egy városban a távoli, talán sosem létező Hóföldén. 

Súgó Még nincs hozzászólás.