Veszteség

Amint érzed, ahogy kiáramlik a vér a testedből, s ahogy próbálsz mozogni, de valami nem enged. Valami, ami oly szörnyű, az a kín, amint valamit próbálsz de nem tudsz. Az a hasító fájdalom, amit mindenhol érzel. S amint végre sikerül ujjaidat megmozgatni, de ekkor csak vért fogol meg. A saját véredet. A saját vértócsád vett téged körül, s még mindig az a hasító fájdalom, mi ellen semmit sem tudsz tenni.

            Így érzett Rosalie is. Próbált hangot kiadni, de ez oly nehéz volt. Keze segítségével felakart emelekdni, de ez csak egy irreális vágyalom volt számára. S lélegzett egyet, ami számára most kín volt. Ha próbált valamit tenni, csak a fájdalom jött vissza. Hátára próbált feküdni, de nem tudott. Levegőt próbált venni, de valami nem engedte. Talán vissza kéne aludjon .Még akkor is ez a legjobb, ha most örökké elragadja a halál, s többé sosem tér vissza. Ezzel a gondolattal feladta a harcot, s abba hagyta a fájdalmat adó próbálkozást.

            -Rosalie? Hát felébredtél? Ez igaz?  – kérdezte egy férfi hang, aki kissé mosolyogva szólt az élettelen testhez. Richard volt az. Mint aki reménykedett valamiben, pedig tudta, hogy nem történhet meg. Abbahagyta a gyönyörű táj nézelődését, s a lány által kiadott szörnyen halk hangok után futott, elképesztő sebességgel.

            De mikor odaért minden remény elúszott előtte. Egy élettelen test mellett állt, s nézte a lányt, amint barna haja a vérben van, s testén látszott, hogy próbálkozott. De nem sikerült. A Morgan által adott ruhát viselte még mindig, s igazából a tanító ebben akarta látni a lányt, mikor megöli őt. Richard ezt tudta. Mostmár senkit sem fog megölni.

            -Kérlek. Ne csináld ezt. Ébredj fel, nem tudnám elviselni, ha miattam halnál meg! – de ez mind hiába volt. Az eddig keserves arc most hirtelen dühös lett, és legszivesebben rombolni akart volna a fiú. A nap már lassan felkelt. Több, mint nyolc órát volt eszméletlenül a lány, majd talán felébredt, de a harcot mégiscsak feladta.

            Egyszer csak a nap által világított élettelennek hitt test mintha mozogni kezdett volna. Egy ujj mintha életjelt adott volna. Richard rápillantott. Ekkor Rosalie rengeteg vért köhögött fel, majd fejét elmozdította a fiú felé. Az egész oly álomszerű volt. Majd mosolygott egyet a lány. „Köszönöm” Ezt mondta, majd a fiú felállt, s ránézett. „Tényleg élsz?” „Ez már nem a Menyország?”

            A fiú mély levegőket vett, miután felébredt. Ezt csak álmodta. Talán Rosalie így próbált üzenni neki. Mikor a lány teste felé nézett senkit sem látott. A vértócsa ott volt, s még ruhái is, de az élettelen test nem. Ez is csak egy álom. Minden álomból csak álom. Talán ezt az egészet csak álmodom, hogy Rosalie-t megtámadta Nicolas holott ő csak engem akart megvédeni, vagy, hogy egyáltalán elindultunk ide, vagy hogy megismertem, lehet, hogy azt is álmodtam, hogy átváltoztam, de ami még jobb lenne, hogy meg sem születtem.  

            Az egész nem hagyta nyugodni. Egy fiatal lány, aki oly segítőkész volt, hogy önmagát áldozta fel érte, most meghalt. S nem nyugodhat békében, hiszen testét valaki ellopta. Valaki, aki valamiért bosszút akar állni rajta. De nem a lányon. Talán Morgan-on, vagy Nicolas-on, esetleg rajta. De miért kellett ezt az oly ártatlan lényt így megbüntetni?

            Richard nem tudta, hogy hol van Nicolas vagy Morgan. Oly tehetetlennek érezte magát segítője nélkül. De ha tudta volna is, hogy hol van nem akart segítséget kérni tőle, hisz ő miatta van ez az egész. Ő miatta halt meg Rosalie, és lehet, hogy ő is vitte el.

            Ezért aztán úgy döntött, nincs mese, hogy ahhoz kell fordulnia, akihez igazából kell fordulni, ha baj van. Connor-hoz. De valamiért félt tőle. Rettegett attól, hogy valami rosszat csinál, és akkor kap valami bűntetést, amit általában Connor adni szokott. Általában kedves, és segítőkész, de nagyon könnyen felhúzza magát, s jaj lesz annak, aki azt csinálta, s ilyenkor senki sem tud segíteni rajta. Hisz ő a legidősebb, a legerősebb. Ő az, kinek köszönhető ez az egész törzs.

            Ezért aztán, bármennyire is félt Richard, de elindult a hosszú úton, futva, hogy mihamarabb odaérjen Connor lakhelyéhez, ahol általában minden fearsome megpihenhet, ott képzik ki a harcosokat, s ott szolgálják Connor-t is, olyan, mint valami palota a királyok korában, de itt mindent sokkal szigorúbban vesznek. A törvényeket itt írják meg, s a megszegők itt részesülnek méltó büntetésükben. Nicolas is egy nagyon erős fearsome, Connor egyik legjobb barátja, ezért is félt annyira Richard, hisz rettegett attól, hogy esetleg a főnök kivételt tesz, s esetleg kíméletesebb lesz a fiú tanítójánál.

            Pár órába telt, míg odaért a hatalmas házhoz, aminek összesen öt emelete volt, egy távoli erdőben, és őrök vették körül. Hatalmas nyűzsgés volt odament. Mikor Richard megpróbélt bejutni felmutatta fearsome-i igazolványát, amit csak már egyéveseknek adnak ki, s bement. Odaszólt egy nőhöz, aki épp a széles lépcsőhöz igyekezett.

            -Adrienne? Micsoda meglepetés! Figyelj, nem tudod hol van Connor? – kérdezte a fiú, majd a sötétbarna, szinte fekete hajú fiatal nő hozzászólt.

            -De, épp most akartam hozzá indulni. Nem rég végzett valami kiképzéssel, ahol a legerősebb fearsome-ok közül akarta kiválasztani a.. – mondta Adrienne, de Richard közbeszólt.

            -Figyelj, kérdeztem én részleteket? Hol van? Esetleg veled tarthatok? – kérdezte.

            -Nem kell leordítani a fejemet. Márha nem akarsz rosszat. Mert gondolom nem. A szobájában. S szerintem igazán várja a találkozást veled, legalábbis én kiváncsi vagyok arra, hogy miért nem jöttél Nicolas-sal. – mondta, majd a lépcsőhöz ment.

            Adrienne is az erősebb fearsome-ok közé tartozott, s néha kissé túl sokat beszélt, s azt kifejezetten utálta, hogyha félbeszakíthák, vagy hogy nem kíváncsiak a részletekre, de Richard-nak nem volt kedve végighallgatni. A nő nem nézett hátra, hogy jön-e utánna a nála sokkal gyengébb fiú, de látszott rajta, hogy igazán kiváncsi az indokra, hogy miért jött egyedül a fiú, s egyáltalán miért jött el.

            Kinyitotta a barna ajtót, majd belépett rajta. Tudni illik, a fearsome-ok nem igazán kedvelték a kopogtatást, sokkal jobban a váratlan vendégeket. Természetesen Connor számára a nő jelenléte nem volt váratlan, hiszen naponta többször is együtt szoktak lenni, de Richard jelenléte annál inkább.

            -Szia. Valamiért keres téged a fiú. – mondta a nő mosolyogva, majd Richard-ra bökött, aki mintha egy kicsit elgyámoltalanodott volna.

            -Ha tudni akarod, Morgan meghalt. Köszönhetően Adrienne-ek, aki épp a hegyekben volt valamiért, s meglátta Morgan-t, majd megölte, a követ pedig elvitte. Tehát a küldetést lefújhatjátok, meg van oldva. Apropó, hol van apuci?

            Richard furcsállva hallgatta végig Connor-t. Utolsó beszólására viszont kicsit felidegeskedett, pedig általában ő is ilyen szokott lenni. De most úgy érezte, hogy nincs hangulata a humorhoz.

            -Amikor mentünik, hogy megöljük Morgan-t Nicolas hirtelen bevadult, és nekem jött. Egy buta ötletnek köszönhetően Rosalie megpróbálta levakarni rólam, sikeresen, csakhogy magára haragította, és kilométereken keresztül játszottak macskaegér játékot, s mire utól értem őket már csak a lány élettelen testét láttam. De aztán az is eltűnt, de csak a test, semmi más nem. – mondta Richard. Minden, amit mondott őszinte volt.

            -Majd megkeressük Nicolas-t. A lányról pedig tudjuk, hogy jobb a halál neki. Ha valami csoda folytán mégis élne, megöletném. Aki Morgan által változott át, mind halált érdemel. 

Súgó Még nincs hozzászólás.