Fearsome
Ismerkedés a gondokkal

            Mikor a vézcsengő elindult Rose rémülten kapkodta magát össze.vissza. Ki kell jutnom innen. De bevagyok zárva. Ezaz! Minden bizonnyal valamelyik őrnél legalább van egy kulcs. Gondolta. S még mielőtt a kulcsért rohant volna, az életben maradt őrnek egy hatalmasat vert be, már szinte érezte magán, hogy elborítja düh, és képes lenne megkínozni a férfit, aki képes volt rosszat tenni neki. Már készült volna valami szörnyűt tenni, mikor is lépteket hallott.

            Idegesen ütött még egyet az őrnek, majd a másik kettőhöz rohant. Mikor meglátta a kulcsot elvette, majd próbálgatta őket, s végül kijutott. Rémülten vette észre, hogy egy egész hadnyi ember rohan utánna. Ekkor úgy kezdett el futni, mint aki bírt. Most tényleg az életéért futott.Egy egész sereg ember futott utánna, ám úgy érezte, hogy most minden különös ereje kifogyik belőle. Olyan szörnyű fájdalmat érzett, mint amit eddig még soha. Mindene azt parancsolta neki, hogy álljon meg, ha élni akar. El kell menekülnöm. Kölönben még végül bedugnak valami elmegyógyintézetbe. Az szörnyű lenne. De amit most érzek... Tényleg ki fog merülni belőllem az utoslü szusz, és végleg eltávozok az élők köreiből. Az izmaim szörnyen fájnak.

            Amikor felébredt, hogy egy nem túl kényelmes ágyon fekszik, egy nem túl nagy és szép szobában. Az ágyon kivűl nem volt semmi. A fal rozoga volt, s egy rozoga kisajtó választotta el a kis szobát a lakhely többi részétől. Nem volt rajta ablak, Rose minden bizonnyal azért látott mindent, mert már fearsome volt.

            Felállt az ágyról, majd kinyitotta az ajtót, majd kilépett rajta. Egy kis előszoba fogadta őt, ami már nem volt éppen annyira rozoga. Az asztalhoz lépett, ahol egy papír volt, egy üzenettel rajta. Kedves Rosalie. Sajnálom, hogy pont most nem lehetek veled, de el kellett mennem a tanácsra. Majd elmesélem, mi az. A kanapén van egy ruha, egy egyszerű kórházi hálóingbe azért nem mehetsz ki. Viszlát, Mestered. Olvasta.

            Gyönyörű. Már nem is akar velem rendesen találkozni, csak cetliket írni. De azért arra kíváncsi vagyok, hogy mégis milyen tanács. Nah mindegy, majd megtudom. Gondolta, aztán odament a kanapéhoz. Egy eléggé szétnyűtt, de rávaló ruhát látott. Kicsit tanakodott, de végül mégiscsak amelett döntött, hogy felveszi, mert még mindig jobb volt régi holmijánál.

            Szörnyen éhes volt, ezért a hűtőhöz ment, majd észrevette, hogy csak valami furcsa ételek vannak benne. Rosalie-nak fogalma sem volt arról, hogy ezek mégis mik lehettek, de azért kivett egy dobozt, amiben egy csirkecomb féleség volt, salátával, krumplival, meg még valami furcsa dolgokkal.

            Leült az asztalhoz, majd egy kés és egy villa segítségével lassan enni kezdte az ételt. Az íze nagyjából olyan volt, mint amilyenre a lány számított: volt valami kis kesernyés íze, ami nem volt épp a legszimpatikusabb Rose számára, de például a hús egész jó volt, már ha az volt. Furcsállva vette észre, hogy azzal a kis kajával majdnem jóllakott. De ezért kivett még valami kis ehhez hasonlót.

            Épp állt volna fel az asztaltól, mikor is az ajtó kinyílt. Rose hirtelen pattant fel a székből, majd egy lépést tett, és megnézte, hogy ki kinyitotta ki az ajtót. De nem volt ott senki. Minden bizonnyal a szél nyitotta ki. Nem volt túl biztos magában, ezért inkább csak magát nyugtatta.

            A biztonság kedvéért bizonytalan léptekkel az ajtó felé sétált, majd kiment rajta, aztán szétnézett. A szél erősen csikorgatta a fák koronáit, ráadásul egy erdőben volt, teljesen egyedül. Mély levegőt vett, majd kiváncsiságból kiljebb ment, majd bezárta maga mögött az ajtót.

            Az egyik pillanatban néhány elsuhanó árny látott. Egy kis lépést tett az ide-oda suhanó árnyak felé. De a következő pillanatban már teljesen máshol vannak. Rosalie hátralépett, és reménykedett benne, hogy a különös árnyak nem veszik őt észre. Rettenetesen gyorsak voltak, amit természetesen a lány csodált. Még sosem látott semmilyen lényt sem így rohanni. Az egyik megszólalt.

            -Szóval te vagy a híres Rosalie. Morgan sokat mesélt rólad. Habár nem tűnsz olyan hú de erősnek, mint amilyennek ő leírt. De ezt már megszokhattuk tőle, mindig mindenkit nagyít.

            -Tessék? Ki az a Morgan? – kérdezett rá furcsállva.

            -Hogy mekkora úriember, még be sem mutatkozik. Oszt ő osztja az észt, ráadásul az esztelen még valami butaság közben vénemberré változtatja magát. Nem csoda, hogy megakar halni. – a másik eléggé gúnyosan mondta, és miután elmondta, rémleni kezdett a lánynak, hogy mégis kiről van szó: arról, aki vele ezt a csodát művelte, és fearsome lett

            -Sosem mondta el, hogy mi a neve. De miért akar meghalni, és miért keresitek? Egyáltalán ti kik vagyok? – kérdezte furcsállva Rosalie.

            -Ezt az idióta, ki még mindig mindig gyerek mellettem Richard, a tanítványom, én pedig Nicolas vagyok. Sürgősen szeretnénk beszélni Morgan-nal. – mondta az idősebbik aki kb. 30-as évei végén járt, legalábbis külsőre.

            -Nicolas elfelejtette említeni, hogy Morgan azért akar meghalni, mert megöregedett és már senkinek sem kell. Téged akar arra használni, hogy megöljön. Állítólag a még nem kifejlett tanítványnál nincs erősebb a mester számára.

            Csak ott állt Rosalie megdermedve, rettegve, hogy mi fog történni. De semmi sem történt. Végül ő törte meg a csendet, kissé hallan, némileg ismeretlen okokból ellenszenvesen, és tömören szólalt meg.

            -Hiába vártok, mert  Morgan elment arra a tanácsra. Nem tudom, pontosan mi az, de oda ment el.

            -Azt nem hiszem, mert nincs tanács. Mármint hogy most nincs. – mondta Nicolas.

            -Nem lehet, hogy csupán nem tudtok róla? – kérdezett rá némi reményt keltve magában Rosalie.

            -Hidd el, kedves Rosalie, ha lenne tanács, akkor arról mi természetesen tudnánk. Legfőképpen Nicolas. Már csak azért is, mert a tanácsnak ő egy fő alkotórésze. Mármint ugyértem tagja. S hogyha nem egy Nicolas-elleni hadművelet készülődik, akkor mindenképp tudnánk róla. S mivel nem készül... – mondta Richard, aki az egészet láthatóan eléggé komolytalanul vette, olyan gyerekesen, de nem igazán zavarta ezt Rose. A fiú még folytatta volna, de nála sokkal komolyabb tanítója félbeszakította.

            -Tudjuk végig, Richard. Minden bizonnyal menekül.

            Rosalie-ban meghűlt a vér. Mindjárt kiderül, hogy az, akinek köszönheti az örök fiatalság titkát, akinek az életét, az egy menekülő fearsome. Aki csupán arra akarja őt használni, hogy megölje. Ráadásul valamiért két személy beszélne szeretni vele, de azt még nem tudja, hogy miért. Lehetséges, hogy ő maga is veszélyben van. Egy pillanat erejéig azt hitte, hogy mindjárt elkábul, de végül újra észhez tért. Végül egy mély levegő vétele után megszólalt.

            -Miért keresitek őt? – kérdezte abban reménykedve, hogy a két fearsome elmondja neki, hogy mire készül Morgan, akinek még a nevét is csak nemrég tudta meg.

            -Nem mondhatjuk el. Ez titok .- mondta az idősebbik, azaz Nicolas.

            -Ugyan, most miért titok főnök, lehet, hogy tud segíteni nekünk. – mondta Richard, majd tanítója beleegyezése nélkül elkezdte. – Lehetséges, hogy megakarja ölni Connor-t.

            Kész, elég! Ez a rengeteg sok név mostmár összezavar. Ennyit megtudtam jegyezni, de kerekperec több nem kell. Ki az a Connor? Rosalie pár másodperc erejéig megbánta, hogy beleegyezett abba, hogy fearsome. Annyi bajjal járt ez az egész számára. Újból mély levegőt vett, s kérdezett.

            -Ki az a Connor?

            -Hát a főnök. Morgan kitalálta, hogy ő öregítette meg ezért aztán meg akarja ölni. Nem ő öregítette meg, de a tanítód ezt kitalálta. S mivel Morgan-nél van az gyémánt, ami plusz erőt ad, és nála van, mivel Melanie, a kémünk azt mondta. Szóval, most pillanatnyilag a gyémánttal Morgan a legerősebb fearsome, és csak... – tálalt ki az egészről a most eléggé vicces kedvében lévő Richard. Bár nem ismerte őt, azért furcsállta, hogy valaki ilyen nyugodt és komolytalan tud lenni, hogy csöppet sem figyel a másikra.

            -Nem kell kiselőadást tartani. Röviden annyi, hogy csak a tanitvány tudja legyőzni a tanítót. Amíg még nem fejlődött ki. Morgan különben is megakar halni, csak előbb végezni akar Connor-ral, amit persze nem engedhetünk, ezért kérjük a segítségedet.

            -Hogy? Hát, hogyha most tényleg rajtam áll a főnök sorsa, akkor talán végezni tudok Morgan-nel. Márha tényleg minden úgy van, ahogy mondtatok.

            A lány egy pillanat erejéig megbánta, amit mondott, de végül mégegyet bólíntott, s tudta jól, hogy a nemes cél érdekében ezt kell tennie. Tudta jól, hogy talán némi idővel minden jobbra tér. Bár azt is tudta, hogy akkor nem lesz tanítója, de mégis reménykedett abban, hogy Nicolas és Richard segíteni fognak neki.

            Mire a nap már teljesen felkelt elindultak együtt, hogy elvegyék az életet Morgan-től.

Súgó Még nincs hozzászólás.