Azt hiszem illik tudni, hogy mit való írni egy chatbe és mit nem: ne hirdess, szavazok rád és érdekel az új dizid vagy versenyed ha cserém vagy. Két szerkesztő van, a nevükön szólísd: Noémi és Zselyke. Ne írj más nevében, ésne káromkodj!
Csak állok a legelőn és legelek, végülis ez így úgymond eléggé reális. Néha picit mozgattam magam de semmi több. Végülis mit tud csinálni a ló egy ilyen legelőn, ahol rajta kivül minimum 15 ló van, és a legelő különben akkora, mint amekkora volt a lovardában egy legelő, amiben hat ló volt. Érdeklődve figyelem, ahogy az emberek nyűzsögnek. Megjelenik a lószállítfó, néhány más, friss lóval. Őket bedobják a karámba, mjad néhány másik lóval újra elindulnak.
Igazából halvány gőzöm sem volt, hogy pontosan mi ez. De azt jól tudtam, hogy szépnek nagyon nem szép. Már lassan estefelé járt. Pár óra múlva újra begördült a szállító, és újabb lovakat hozott. Kaptuk egy kis abrakot, s az egész lócsoport kiéheztetve rohant az etetőhöz, és egymást szétmarcangolva menütnk enni. Az étel és a víz hamar elfogyott, majd néhány új ember jött, és elkezdett figyelni minket.
Aztán elaludtam....
Reggel fáradtan ébredek, és látom , ahogy néhány ember ételt rak az etetőbe, rögtön rohanok, néhány más ló társaságában, és elfogyasztom a nekem kellő ételt, majd kissé jóllakva az itatóhoz lépek, és inni kezdek. A lószállító hamarosan begördült, és bevezett lovakat a legelőre.
Aztán néhány lovat, köztük engem is bevezettek a lószállítóba, és eléggé ütöttek, hogy lépjek be. Aztán ránklőttek, és újra elájultunk.
Mivan, hogyha mostmár tényleg végem lesz?! Mi van, ha most tényleg a vágóhídra visznek?!
Egy különös helyre léptem be. Fekete volt, és mindenhol lovak voltak. Üzleteltek a lovakkal ,majd folyton vitték őket és kínozták. Az emberek nagydarabok voltak, és hasonlítottak azon a helyen lévő emberekhez, ahol az előbb voltam.
Dühösen pillanatanak árnk, és láthatóan mindfenkire neheztelnek. Adnak pénzt, majd viszik a lovakat. Néhány ember azért eléggé szimpatikus volt, de azok is csak lovat jöttek venni ide. Mi ez a hely?
Fáradtan ébredezek a lószállítóban, kissé témolyogva felállok, majd az etetőhöz lépek, és lassan elkezdek enni. Már állunk. Hamarosan kinyílik a lószállító ajtaja, és néhány ember lép be. Ránkranknak valami kötőféket, és kivezetnek, majd valami fához kötnek.
Az emberek tisztára olyanok, mint az álmomba voltak. Az eladóak hihetetlenül nem szimpatiikusak, a vásárlók elmennek, bár van néhány ugyancsak nem szimpatikus. A mi sorunkba is néha betéved néhány ember, és elkezd beszélgetni az eladóval.
-Jónapot, mennyibe kerül ez a fekete kanca, egész jó kiállása van... – mondta.
-1500 dollár, és higyje el, megéri! Mérhetetlenül engedelmes, kedves kis jószág. Jól lovagolható, már azt is kipróbáltuk. -hallom a kissé ideges hangot.
-Csak?! Természetesen megveszem! – mondja a vásárló, majd az eladó elé nyújt egy csomó pénzt, az elfogadja, leszedi a kötőféket a kancáról, a vásárló rárak egy másikat valamnit egy vezetőszárat, és elkezdi vezetni.
Rémülten csapom hátra füleimet. A lószállítók folyamatosan gördülnek. Hamarosan a sofőr jelez az eladónak.
-Most mi szépen elmegyünk, hamarosan hozunk még egy csoport lovat. – mondja, majd az eladó bólínt, majd ránk figyel. Beáll a kanca helyére, és mutogatni kezd minket a vásárlóknak. Én dühösen ágaskodok, csöppet sincs kedvem itt ácsorogni.
Egyre több ló eladásra került, s én féltem, mi van, ha én is sorra kerülök?
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó