Ma is úgy kezdődött a nap, mint a többi, nyugodtan, emelett egyre melegebben. Már lassan két hét, vagy talán még annál lényegesen több idő telt el azóta, hogy Anna lovagolt volna rajtam. Különben, megtudnám mondani, hogy mennyi idő telt el azóta, csakhogy, nem nagyon szoktam számolni a napokat. De végülis, kit érdekelnek az én unalmas szokásaim, amit minden nap levágok? Heh... Már megint elkanyarodtam a témától.
Na, tehát. Reggel délelőtt megjelent Anna, szerszámmal a kezében, amit furcsálltam, mert általában szinte mindig délután szokott lovagolni. Nah tessék, már megint. Tehát. Kihúzta az ajtót, a szerszám és a csutakolózacskó lekerült a tartóta, majd egy alma került ki a lány zsebéből, mit felém nyújtott, én pedig bátran kinyújtottam a nyakam, és fejemet közelíteni kezdtem az almához, majd megfogtam, és gyorsan megettem.
Eszembejutott, hogy nem is olyan régen, csupán néhány hónapja az ismeretlen lány, ki megmentett a vágóhídtól, felém, vagy talán egy másik ló felé egy almát nyújtott, én pedig kikaptam kezéből. Aztán persze este meg is kaptam a szidást. Az volt az utolsó estém ott, a régi lovardában.
Nos... Anna megfogta a vakarót és a kefét, majd alaposan lecsutakolt, és kezdtem egyre inkább megszokni, sőt mi több, szeretni, ahogy babrál velem. Aztán kigubancozta a farkamat valamint a sörényemet, amik szépen össze-vissza voltak gubancolva. Na meg persze ki is fésülte, hogy még jobb legyen. Végül pedig kikaparta a patáimat.
Rárakta a lábamra a nyeregalátet, majd rá a nyerget, és enyhéz meghúzt a hevedert, majd a kantár is rákerült a fejemre, végül pedig boka és ínvédőket is kaptam. Kivezettt a boxomból, majd kiértünk, a friss levegőre.
Meghúzta erősebben a hevedert, majd felpattant rám, és lassan lépdeltetni kezdett. Eleinte rángattam a nyakamat, mert valahogy nem volt hűdenagy kevem lovagoltatni Anna-t, bár szerettem, ha lovagolnak rajtam.Lassan bementünk a pályára, ahol nem egy gyerek lovagolt eléggé ész nélkül.
Anna bezárta lóhátról a pálya kapuját, majd lassan a lovasok felé hajtott, és normálisan elrendezgette őket, majd kicsit idegesen megszólalt.
-Kérlek, ne csináljátok már megint ezt. A múlt héten is a lovasok teljesen engedetlenek voltak, viszont megbízom bennetek, hogy ti nem fogtok összevissa ugrálni, különben is, én új lovon vagyok, egy Release nevű holsteini sportló félvéren, aki még elég friss ló itt erre, de kitűnő tereplónak hiszem. Tehát, melegítsetek be alaposan, hosszú napunk lesz.
Nem értettem, elkezdtem rángatni a nyakam. Miért kelett volna én kitűnő terepló legyek? Nos... Lehet, hogy terepre kell mennem?! Hát... biztos nem rossz, talán jó kis buli lesz, jó hosszú.
Éreztem, hogy Anna lökdös és szól hozzám, miközben én lépdelek. Reagáltam, majd ügetni kezdtem. Gyors tempóban mentem, és pár lovas elé kellett, hogy menjek. Ezt sem tudtam, hogy végülis miért kell a lovak előtt menjek, olyan rangúnak éreztem magamat, mint ők, egy csöppet sem nagyobbnak.
Furcsa alakzatokat kelett csináljak, majd egy rövid ideig vágtázgattunk, majd egy rövid pihenő volt, ahol néha ügettünk, néha vágtáztunk. Ügetésben átkelett menjünk cavaletti-ken, közben még Anna beszélt valamit, de nem hozzám, hanem a kislovasokhoz. Bár már nem egyszer voltam így elől, több ló előtt, most mégis furcsának éreztem.
Majd vágtában átkelett ugrani a cavaletti-ket, majd néhány magasabb akadályt is kelett ugranunk, de nekem kitűnően ment, pont úgy, mint a legtöbb lónak. Néha hallottam, mert látni nem láttam, mert próbáltam engedelmesnek tűnni, de annak is hittem magam, nah tehát néha azt hallottam, hogy néhány ló eléggé engedetlenkedik. A lovasaik rájuk szóltak, de a végén fennhagytam a hallgatózással, és inkább figyeltem Anna-t, ahogy irányít.
Rövid idő múlva vége lett az órának, Anna leszállt rólam, kivezetett, majd sorba rendezte a kezdőket, egy keveset beszélt hozzájuk, viszont amiért olyan gyorsan beszélkt nem tudtam mindent megérteni belőlle, jópár nevet mondott meg ilyesmit, de nem igazán törődtem vele.
Aztán pár percre rá Anna felült rám, majd lassan lépésben elindított. Hamarosan kiértünk a lovarda területéről. Tudtam, hogy már 1-2 hónapja nem voltam kint a lovardából, de jól esett újra úgy érezni, hogy nem poshadok egy lovardában. Bár a poshadok szó elég nagy túlzás.
Rengeteg idő eltelt, amikor éreztem, hogy Anna újra lökdös, és kéri, hogy ügessek, én pedig akkor rögtön engedelmeskedtem. Különben a táj egyszerűen gyönyörű volt. Gyönyörű fák, kék ég, és rengeteg madár repült minden fele.
Kis idő múlva egy tisztás elé értünk, viszont az út és a tisztás közt egy patak volt. Anna ráirányított, én pedig belementem, és csodálatos érzés volt a hatalmas forróságnak egy patakban lépdelni. Amikor kiértünk még ittam bellőle egy keveset, Anna is alig tudott továbbvinni, csak akkor indultam el, ahogy – pont mint a többi ló, tele nem ittam magamat finom, friss, hideg pataki vízzel.
Anna elkezdett pöckölni, viszont mikor lépni kezdtem elégedetlenkedett, tovább pöckölt, amikor ügettem is, közben hallottam, hogy „vágta” csak eddig mindig fokozatosan mentünk be. Végül beugrottam vágtába, közben a többi ló is elindult. Hihetetlenül jó volt vágtázni, miközben a szél belepcsapott a sörényembe. Csodás volt.
Aztán Anna megállított, leszállt rólam, majd a patak melett egy fában kikötött egy hosszú szárra. Ittam még a vágta után egy kevés vizet, majd legelni kezdtem, közben „beszélgetni” kezdtem a többi lóval.
Amikor a lovasokra néztem, láttam, ahogy mindenki letelepedett, és lassan elkezdtek ucsonázni, pont úgy, mint mi. Jól esett a finom friss fű. Beleléptem a patakba, majd onnan kezdtem legelni. Viszont amikor Anna rám nézett inkább kimásztam a vízból.
Egy rövid idő után a lovasok felálltak, összecsomagoltak, majd kikötöttek minket, lovakat, és felültek ránk. Anna máris lépdeltetni kezdett, és a tisztásról hamarosan újra az erdőbe érkeztünk. Az erdő, és a tisztás is hihetlenül tetszett.
A tisztáson átfolyt a patak, de az erdő néhány részén is láthatóvá vált. Aztán letértünk az útról, és egy kicsit megnéztük még a patakot, ahogy néhány érrel összefolyik, és ahogy a köves helyen lassan csordogál a víz.
Aztán megfordultunk, és tovább mentünk az úton. Elég dombos volt, de mégis tetszett, pedig én sosem éreztem magam úgy, hogy ellenék ragadtatva a dombos helyekről, ez viszont mégis hihetetlenül tetszett. A fák mindent beborítottak, csak egy kis szűk utacskán tudtunk haladni, de hallottam, ahogy a hátamnál levők igazán jól szórakoztak. Anna közben gyakran hátranzett, rájuk szólt.
Később egy vízesést láttunk. Egy kisebb folyó mellettünk ment el, s a víz onnan jött. Újra, egy gyönyörűszép helyhez érkeztünk. Örültem, hogy Anna engem hozott el a terepre. Annak is örültem, hogy már annyira megbízik bennem, hogy egy ilyen helyre is elhozzon.
Délután fele visszaérkeztünk a lovardába, én pedig rengeteg, gyönyörű élménnyel gazdagodtam. Anna még kint leszerszámolt, kikötött, elrakta a szerszámokat, majd még lelocsolt, aminek örültem, hisz hatalmas kánikula volt, és egy kis hideg víz jólesett.
Bevezett a boxomba, majd szokásomhoz híven elkezdtem enni a vacsorámat, majd rengeteg vizet ittam, aztán estére el is aludtam.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.