7. fejezet - Talán, most eszembe jut még valami
Felleg Zselyke 2010.05.31. 09:41
Egy darabig tétlenül álltam a karámban, újra Anna-ra bámulva, majd hamar lehajtottam a fejem, és elkezdem matatni a füvet, majd végül kitéptem egy fűcsomót és megettem. Nem volt könnyű szembenézni a múltal. Pár másodpercig újabb tétlenség következett, majd végül tényleg arra jutottam, hogy legeljek, nem pedig mást csináljak.
-Nos, Rel, eszedbejut valami? - kérdezte Anna. Bár nem egy dolog volt, ami eszembejutott, de ezek mind csak képek voltak, holott én a teljes történetet akartam. Felemeltem a fejem, majd valami jelfélét adtam Anna-nak, hogy "igenis, meg nem is". Egy pár másodpercig furcsán nézett, majd eszébejutott, hogy mire gondoltam.
Leszállt a keríésről, én pedig miután újra lehajtottam a fejem, hogy legelhessek, újra felkaptam. Füleimet hátracsaptam, majd kiváncsian előrenyújtottam a fejem. Épp az istállóhoz indult, mikor én meglöktem, hogy azért tudjam meg, hogy mire készül, ne csináljon semmi marhaságot nélkülem, de értem. Hátranézett, majd elmosolyodott, majd megszólalt.
-Megyek, felszerszámolom Resource-t, majd ellovagolunk kicsit arra az útra ahol jöttél az autóval, meg a régi istálló romjaihoz. Úgyse kezdődtek meg még a tanítások.- mondta. Én "értem" jelzésként bólíntottam, majd lehajtottam a fejem, és tovább legelészgettem unalmamban, arra várva, hogy induljunk.
Hamarosan kivezette az istállóból a fiatal pej kancát, majd kikötötte a karámhoz, miközben én beljebb sétáltam a többiekhez, és ott legelésztem. Először lecsutakolta a kancát, majd felrakott rá pár furcsa felszerelést, ami rám sosem került, de már láttam a lovakon, csak azt nem tudtam, hogy az pontosan micsoda.
Miután kész lett egy kötőféket rakott a fejemre, és egy vezetőszárat csattolt rá, majd kivezetett, a vezetőszár másik végét rácsattolta a kanca kantárjára, azthiszem a kantár az, ami a fején szokott lenni a lovakon, majd elindította lépésben. Lassan elindultunk.
Hamar kiértünk a lovardából, és hamar lassú ügetésbe váltottunk. Egy darabig egy aszfaltos uton mentünk, de még nem jutott eszembe semmi. Kis idő múlva viszont eszembejutott, ahogy jöttünk a kocsival, én pedig néztem ki a lószállítón. S tényleg... Emlékeimbe olyan képek törtek fel, ahol bakolok, rugok, és ágaskodok. Lelassúltam ügetésbe, és Anna is lelassította Resource-ot.
Már kezdett minden olyan ismerős lenni. Ahogy suhantunk el hatalmas sebességben a fák melett, és ahogy rugkapálóztam, hogy jussak ki arról a zárt helyről. Egy pillanatra egy teljesen más kép villant be, ami a lovardában volt, ágaskodtam, rugtam, és támadtam a lovászokat, miközben ők próbáltak felvezetni a lószállítóra.
Hirtelen a rémülettől felágaskodtam, majd gyors vágtába törtem ki, ami Anna-t elég furcsa esetbe hozta, majd egy pillanatra Resource is megilyedt, és elém futott, viszont a lány hamar lelassította a kancát, én pedig muszáj voltam engedni, hisz nem akartam nagyon huzgálni. Anna furcsálva rámnézett.
-Mi a baj? - kérdezte, én viszont nem tudtam válaszolni. Először is, ő nem tudta megérteni az én nyelvemet, másodszor is annyira megilyedtem a múltól, hogyha most ha ember lettem volna se tudtam volna megmondani, hogy mi bajom. Egy darabig még Anna állt, majd újra lépdelni kezdtünk.
Az emlékek ugyanazok voltak, néha bevillant az erdő, és miként ágaskodok a lószállítóba, és miközben hallom át a kocsiból, hogy nyugodjak meg, valamint ami a lovardába történt. Újra felágaskodtam, viszont követettem a kancát. Próbáltam lenyugtatni magam. Sikereltelenül.
**************************************************************************************
Még egy rövid idő így telt el, hogy a lovardában és az erdőben történtekre emlékezek vissza, majd hamarosan megfordultunk, hogy visszamenjünk a lovardába. Körülbelül 40 percet mentünk össz-vissza.
Hamar a lovardába értünk, ahol Anna kiengedett a legelőre, Resource-ot pedig leszerszámolta, és őt is kiengedte a legelőre. Aztán előhozott egy fiatal, sárga méncsikót, aki mitagadás, kicsit heves vérmésékletű volt. Anna kikötötte, majd alaposan lecsutakolta, és felszerszámolta. A mén, aki különben Restart névre hallgatott, és azthiszem, hogy ő is a csikóm volt nem volt elragadtatva attól, hogy mi most lovagolni megyünk.
Anna visszajött értem, majd újra egy vezetőszárat csattolt a kötőfékemre, és a szár másik végét a mén kantárjára csattolta, majd felszállt a ménre, aki kicsit rugkapálózott, meg felágaskodott, de Anna ezzel nem törődött. Csak elindította lassú lépésben ,viszont a mén mégis követte. Érthetetlenül Anna-ra pillantottam, remélve, hogy elmondja, hogy most hova megyünk.
-Most elmegyünk a régi istálló romjaihoz, bár elég rossz állapotban van, hisz kigyúlt, meg amúgyi az új istállók elég messzire épültek a régi istállótól, át kell haladni a lovarda egész területén, még a galoppályákon is, tehát az út nem olyan rövid, de szerintem eszedbe jut valami, és Restart-nak sem árt egy kis engedelmességi, hadd legyen olyan, mint a huga. -mondta, majd mosolyogva a sárga ménre pillantott.
Restart, lehajtotta a fejét, majd elindultunk ügetésbe. Egy darabig mentünk, majd egy régi istállóhoz érkeztünk. Anna leszállt rólam, és Restart-ot kikötötte egy karámhoz, mi pedig elindultunk az istálló romjaihoz. Szörnyen rossz állapotban volt.
-Erre ma is a galopplovakat tartják, régen viszont erre inkább a betörőközpont volt. Már csak azért is van erre a galoppközpont, mert nagyon közel van a galopppályákhoz. Nah de mindegy, nézzünk szét az istállóba, azon kivül, hogy levan égve elég jó állapotban tehát, bemehetünk, és szétnézhetünk. -mondta a lány, majd bevezetett az istállóba.
Rengeteg, régi box volt ott, bár az igazat megvallva nem is voltak olyan hűdenagyonrégiek, pár éve éghetett le csak az istálló, elvégre is én se vagyok ilyen öreg. Szétnéztem a boxok között, majd beugrott az a kép, mikor bevezettek az istállóba, és ahogy beraktak egy boxba. Anna egy kirugott ajtajú boxra mutatott.
-Itt voltál te a betörés és a tűz ideje alatt. A boxajtó beragadt, ezért azt hittük, hogy menthetetlen az életed, viszont te kirugtad, és kijöttél a tűzből, viszont aztán pár méterre az istállótól elestél egy pocsolyában lévő kőben, és elég nagy balesetet szenvedtél. - mondta, én pedig lehajtottam a fejem, benéztem a boxba, majd újabb képek, miként kirugom a boxajtót, és kiugrok a tűzből, majd ahogy balesetet szenvedek, majd felébredek a kómából.
Újabb és újabb képek jelentek meg képzeletemben. Egy darabig még nézelődtünk az istállóban és a környékén, majd újra Resource kantárjára került vezetőszáram, és gyorsan, mivel Anna-nak sietni kelett az új lovarda területére érkeztünk.
|