Valami szalma között fekszek, furcsa hangokat hallok, és borzalmasan fáj a hátam. Próbálom felemelni a fejem, hogy észrevegyem, hol vagyok, és mi történik velem, de még odaáig sem jutok, hogy kinyissam a szemeimet. Csak fekszek, mint aki nem is él.  
-Nem tudom pontosan, mi történt vele. Az egyik pillanatban még vágtázunk, aztán éreztem, hogy lekéne lassuljunk, de egyszer csak érezni kezdtem, ahogy a kötél a kezemből lecsúszik, majd hirtelen lassú vágtából átváltunk állásra. Release csak összesett, valami kőre zuhant, pont mint régen. Na, mindegy. Mondom, alig tudtuk idehozni John-nal. -hallottam egy ismerős emberi hango, bár nem olyan tisztán. Egy darabig rövid szünet volt, majd újra megszólalt. -De, ugye dr. Perrenson, megfog gógyulni? -hallottam tovább. Már-már felkaptam a fejem, de nem tudtam megmozdulni sem.
-Természetesen, régen is meggyógyult, úgy mondtad. Release igazán kemény ló, átélt ő már sokat is. Egyenlőre maradjon a boxában, amig meg nem javul az állapota, aztán fokozatosan lehet újra formába lendíteni. Már ha volt ilyen. -mondta egy ismeretlen hang. Aztán éreztem egy kezet a testemen, aki megsimogatott, majd ismét a lány szólalt meg.
-Én nem hiszem. Amikor elmondtam Mr. Rennington-nak, hogy a dolgozás sikertelen volt, azt mondta, hogy a lovat nem fogja használni. Furcsállom, hogy eddig is megtartotta. De vajon az ő tulajdonából szökött el, vagy már valaki megvásárolta? -kérdezte, majd elgondolkodtak. A sebeimet még valaki leápolta, nem láttam, hogy ki, majd bezárták a boxajtót, és ott hagytak.
Örültem, hogy megfogok gyógyulni, legalábbis aza  Dr. Perrenson vagy ki azt mondta annak az ismerős női hangnak, hogy igen. Reméltem, hogy igaza volt. De közben féltem is, hogy újra annyira elleszek hanyagolva itt is, mnit a régi helyemen is. De azért nem gondoltam, hisz olyan kedves volt minden ember, hogy az valami csodálat. 
*********************************************************************************************
Úgy körülbelül négy órára rá, már délután négy óra fele lehetett, hogy néha rövid elszundikálás után erőt próbáltazm magamba gyűjteni. Lassan felemeltem a fejem, majd elkezdtem erőltetni a lábaimat. Kicsit úgy viselkedtem, mint egy kiscsikó, aki most próbál először felállni, de nagyon nehezemre esett.
A körülbelül a tizedik próbálkozás után lábon maradtam, majd lassan az etetőmhöz sétáltam, elég kis erővel, de kitartóan, és fejemet az etetőhöz hajtottam, majd elkezdtem enni. Az étel rögtön erőt adott, és úgy éreztem, hogy frissebb vagyok. 
Amiután megettem az etetőbe tálalt rengeteg ételt egy vedér felé fordultam. Bár láttam, hogy van önitató is, de a vödörbe is volt víz, ezért odafordultam, és mindent megittam. Mostmár erősebb lettem. Kicsit hátrébb lépdeltem, de közben ki-kinéztem a boxból, néha egy-egy lóra pillantottam. Még kicsit ismeretlen volt nekem ez a hely, de éreztem, hogy ezentúl ez lesz az én otthonom. Gyakran hoztak be lovakat, és közben megfigyeltek. Minden bizonnyal azért, amiért még új voltam.
Hirtelen lépteket hallottam, akik a boxom felé jöttek. Felkaptam a fejem, és észrevettem, a lányt. Az előbb még egy sárga ménnel és egy pej kancával jött be, most magába jött. Minden bizonnyal leszerszámolta őket, valamint lepucolta. Amikor észérevett elmosolyodott. Kinyitotta a boxajtót, majd felém lépett, hátráltam, bár éreztem rajta, hogy ő nem fogok bántani. 
-Szia, Anna vagyok. Nem ismersz meg? Nah jó, mondjuk elég rég találkozhattunk, de akkor is. Egy Daisy nevű ló neve nem ismerős? Valamint az én nevem? -kérdezte, majd hátracsaptam a füleimet. Tehát tényleg ismertem.
De arról halvány gőzöm sem volt, hogy honnan. Még néhányszor megemlegette a saját ló nevét, valamint egy lónevet. Hirtelen eszembejutott, de csak pár kép villant be róluk, amiket nem tudtam pontosan, hogy hova tenni. Látta rajtam, hogy eléggé megrémültem, ezért megszólalt. 
-Nah jó, egyenlőre most nem gyötörlek az emlékekkel. Inkább még hozok neked egy kis kaját, rendben? -kérdezte, majd nyerítettem, és elment egy kevés kajáért, majd feltöltötte az etetőmet, és én megettem, majd mostmár használtma az önitatót, és abból ittam. 

*********************************************************************************************
Körülbelül este 7-8 fele lehetett az idő, amikor a lány újra jött felém. Először is adott egy kis kaját, amit rögtön elkezdtem falatozni, majd egy tisztítófelszerelést is hozott magával.
-Bár kicsit sebes vagy, szerintem muszáj lecsutakoljalak. Nem tudom, mikor csutakoltak le utóljára, nah de hajrá, gondolom szólsz, ha valahol fáj. -mondta, majd elkezdett csutakolni. Először leszedte a sár nagyrészét, én közben néha fel-felnyerítettem, ha fájt, és akkor gyengébben csinálta. 
Aztán egy vakaróval újra át vakart, így már a maradékot is leszedte, valamint a por nagyrészét, aztán a kefével is jó alaposan átkefélt úgy, hogy kifejezetten tiszta lettem. Aztán eltette ezeket, és kigubancolta a sörényemet és a farkomat, majd ezt is átfésülte, végül pedig a patáimat is átkaparta. 
Egy órába került, amíg letisztított, hisz nagyon koszos voltam. Megráztam magam. Örültem, hogy végre megszabadultam attól a rengeteg kosztól, ami rajtam volt. Jól éreztem magam.
-Hűha, te aztán tiszta kosz voltál. Mikor csutakoltak legutóbb? Nem a gazdádat akarom izélni, de ez azért tényleg túlzás. Nah mindegy. Én most megyek, aludj egyet, legyél jobban. -mondta, majd elment, én pedig egyedül maradtam az istállóban. 
22 ismeretlen ló volt itt, ami kicsit idegesítő volt, bár tudtam, hogy nem tehetek érte semmit. Még egy kicsit figyeltem a többieket, néhánynak sikerült megtudnom a nevét, majd lefeküdtem, és elég hamar elaludtam, hisz elég fáradt és sebes voltam. 

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.