Fáradtan belépdeltem a lószállítóba, majd hozzáláttam az ott lerakott kevés széna elfalozásához, mikor hirtelen lökést éreztem, majd észrevettem, hogy mindössze elindult az autó. Először pillanatnyi elmezavart észleltem saját magam fejében. Aztán megálltam, majd rövid ideig rendületlen nyugalommal falatoztam a szénát, majd éreztem, hogy gyomrom kissé felkavarok, de ez hamar elmúlt. Szememmel a vizet kerestem, de nem találtam sehol. Egy pillanatnyi gondollkozás, majd egy hatalmas zuhanás egy vödör esik le. Azaz majdnem rám. A viz kiborul, egy kicsit iszok, de aztán észreveszem, hogy ez már nem épp olyan jó, mintha nem a földről csaldosnám.
Fújtam egyet, majd arra gondoltam, mi lenne ha kikéredzkednék. Körülbelül már tíz perce ebben az izében kuksolom, és várom a jószerencsét. Hiába. Sehol egy megállás, csak a döcőgös út. Már majdnem felnyerítettem, mikor majdnem leesek, és éreztem, hogy minden megrendült. Újabb pillanatnyi elmazavar.
Megpróbáltam rehabilitálni magam, de persze sikertelenül. Semmi sem ment zökkenőmentesen. Már ez az egész szörnyű. Szeretnék végre megállni. De csak érzem, hogy rohanunk, eszeveszetten. Fel akartam nyeríteni, de mintha csomó akadt volna a torkomon. Tény ami tény, sosem arról voltam híres, hogy oly nyugodt vagyok, és oly csodálatosan bírom az utazást. Nah de akkor is, kérem szépen. Ez nem egy luxus út? Sosem voltam még ilyen izében, annyit tényleg megérdemelhetnék, hogy valami normálisnak mondható helyen visznek, nem pedig egy ilyen izében.
Kikérem magamnak. Több mint félórányi utazást kibírtem tényleg hangtalanul, letettem az illemtanórát, de mostmár kiszeretnék jutni. Felnyerítettem. Toporogni kezdtem, de az autó rám sem hederít, tovább dobog. Egyre idegesebben érzem magam, végül pedig rugni akarok, de újra megállok a csapás előtt.
Idegesen megállok, majd dühös pofát vágok, de sehol egy lélek, aki észrevenné ezt a hatalmas hevességet rajtam. Még egy olyan emberke sincs, aki esetleg, tudjátok, lecsítitana. Merthát így azért hogy is mondjam, elég nehéz. Sehol valaki, aki lehallkítani, dehát akkor...
Pillanat alatt elgondolkozok, hogy vajon játszam el a megvadult paripa szerepét? De akkor, végül is, azt hinnék, hogy tényleg egy amolyan idegbajos lovacska vagyok. Pedig én ugyebár jófiú szerepét akarom betölteni, de lassan átváltom a rosszfiú szerepre.

Idegesen felnyerítettem, de a kocsi tovább megy. Elgondolkoztam azon, hogy vajon mi lenne, hogyha behisztiznék? Talán megpróbálna kiengesztelni a kocsi? Bár, még soha nem láttom kiengesztelő kocsit, de sebaj. Attól még kiengesztelhet. Attól, hogy a kocsiknak nincs lelkük még lehetnek elnézőek. De én tényleg szétrugom ezt az egészet. Felnyerítek újra. Viszont rövid idő alatt megtudtam, hogy a kocsit tényleg csöppet sem érdeklem.
Épp kezdtem lenyugodni, mikor hirtelen megállás, egy kis furcsa illat, majd felágaskodok, és elkezdem rugdosni az ajtót. Hamar ember csacsogást hallok, ezért hatalmas nyerítésbe török ki, hiszen gondoltam, hogy már ott vagyunk. Rövid idő elteliik, mikor végre kinyílik az ajtó.
-Bocs, Rel, de a kocsi lerobbant. De az is lehet, hogy egyszerűen csak a benzin fogyott el. Gyalog nem mehetünk el a lovardába, több mint, két órába is eltelhet. A legközelebbi benzinkút pedig... Igen...? Nos, tehát körülbelül fél órába telhet..... Hogy...? Akarom mondani annál kicsit többre. Addig kicsit kikötünk jó hosszú száron, hogy legeljél. –mondta egy ismeretlen fiatal férfi, majd megfogta a kötőfékemet, rácsattolta a vezetőszárat, és egy fához kötött, majd én legelni kezdtem, közben kissé örültem, hogy végre a kis levegőn vagyok. De egyuttal furcsálltam is, hogy az emberek ott nyúlkálnak a kocsnál.
Egy rövid ideig ott izélték a kocsit, nézegették, vicsgálgatták, néha szóltak valamit, néha megrázták a fejüket, és folyton folyvást nem értettek egyet a másikkal.
-Nem látok semmi bajt. –mondta az egyik ember, mire én felkaptam a fejem, hogy akkor most mi is van.
-Vak vagy? A motor szerintem lerobbant, lehet, hogy ez a vén tragacs már sohasem használható. –mondta a másik, majd egy harmadik azt tanácsolta, hogy menjenek el valahogy valami benzinizéért. Aztán elkezdtek beszélni, hogy mégis hogy. Újra kitört a veszekedés, végül pedig elkezdtek kocsikat hajkurászni, majd az egyik elment valamivel a kezébe. A fiatal lány lépett oda hozzám.
-Nyugi, Release. Hamarosan megjön a benzin, és remélhetőleg csak az a baj. Aztán mehetünk tovább. Remélhetőleh. Persze hogyha valami baj lesz a kocsival akkor értelemszerűen nem. Ezért felellőséget nem tudok vállalni. Mindössze reménykedni tudok.
Nyugodtan hallgattam végig, majd lecsattolta a vezetőszárat a fáról, majd elkezdett vezetgetni. Én nyugodtan lépdeltem utánna. Lassan lelépdeltünk a hegyről, és egy gyönyörű helyre lyukadtunk ki. Egy patakhoz léptünk, majd én inni kezdtem belőlle, majd a lány leült egy fa árnyékába, és evett meg ivott. Én lehajtottam a fejem, és legelni kezdtem. Eszem ágában sem volt elfutni, elvégre is jó hely ez nekem, nem kell rohangálni. Ne csináljak már én is gondot szerencsétleneknek.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.