Az éjszaka csendes árnyai

  Tizenkét órát ütött az óra. Felriadtam. Lihegtem egy keveset, majd dobtam egy halvány mosolyt. Végre az itt az idő, hogy lovagoljak Spirit-en, a meseszép musztángon. A balesetem óta anyáék nem csak hogy vadlovakra nem engednek fel, de még egy lusta heréltre sem. Nyújtózkodtam egyet, majd kimásztam az ágyamból. A fürdőszobámba léptem, majd kicsit megmosakodtam, mert amikor alszok folyton kiizadok. Elrendeztem a hajam, majd magamra rántottam pár kényelmes lovaglóruhát. Eléggé összeszedetlenül néztem ki, de rá sem hederítettem. Az ablak felé néztem. Kinyitottam, majd kimásztam rajta, és a nagy fára léptem. Gyorsan lemásztam, majd az istálló felé futottam. Örömöm egyre inkább nagyobb lett. Rex egyet ugatott.
 -Hé öregfiú!Kérlek most ne ugass. –mondtam kutyámnak, s adtam neki egy kis utóvacsit, majd tovább mentem a vadlovak istállójához, és a meseszép Spirit felé pillantottam. Ő rámnézett, és angyali szemémmel rámnézett, majd pislogott egyet. Halványan mosolyogtam egyet rá. Tovább léptem, majd kinyitottam a boxajtaját, és megpaskoltam a nyakát. Kimentem a boxából. Ő követett. Dobtam egy halvány mosolyt. Amikor kellő távolságra kerültünk a háztól felültem rá. Nyerített egyet, én pedig ismét dobtam egy halvány mosolyt.
 -Nos nagy fiú. Itt az idő, hogy kiéljük a rég várt örömet. Vágtázni, a semmilyen napfényben, éjjel, amikor minden sötét. Ennél szebb dolgot nem is találhattam volna ki.-suttogtam a fülébe, majd ő felnyerített. Elkezdett lépdelni.
 Az egész olyan volt, mint álmaimban. Spirit elkezdett ügetni. Minden olyan csodás volt. A gyenge szél belecsapott a hajamba, s gyönyörű fekete lovam sörényembe. Ő hirtelen megindulásból felágaskodott, s nem sokára vágtázni kezdett. A hold kevés fénye világította meg a fákat, s lovam csillogó szőrét. Spirit vad ló volt, de engem szeretett. Ez a kötelék akkor alakult ki, amikor a megszelídíthetetlen lovat sikerült leápolnom, amikor a lába nagyon fel volt sérülve. 6 éves korom óta próbáltuk Spirit-et befogni. Ő akkor még csikó volt. Ha nem lett volna a sérülése most nem lovagolhatnék rajta. Spirit nagyon gyors volt, bármelyik lónál gyorsabb. De mindig, csikókorában is gyönyörű volt. Valahogy már gyerek koromban megszerettem, és kértem apát, hogy próbáljuk befogni. Most pedig én, itt lovagolok. Én akasztottam rá a lasszót, ez pedig egy álom végéhez ért. A mostani álmom az, hogy sikerüljön Spirit-et betörni úgy, hogy mindenkit szeressen.
 -Nos, öregfiú. Hogy tetszik az éjszaka terep? Igaz mi rég voltál már így, a szabadban? –kérdeztem mosolyogva. Spirit megértette, mert igenképp egy boldogat nyerített, majd lelasított, s hátradugta a fejét. Nyomtam egy puszit a fejére. A kedvenc rétem következett. Rádőltem a gyönyörű fekete ló fejére, majd ő rögtön vágtázni kezdett. Hatalmas iramban galoppozott. Úgy éreztem, hogy nagybátyjám angol telivérei sem bírnak ekkora sebessággel futni. Spirit csak futott, s úgy éreztem, hogy ez az álom örökké fog tartani. Az öröm, amit réeztem végtelen volt. Csodálatos. Valami azt sugalta, hogy ezt a gyönyörű álmot használjam ki. Mosolyogjak, és szeressem a musztángot. Én ezt megtettem. S úgy éreztem, hogy ő is ugyanezt csinálja. Ha nem is épp mosolyog, de boldogni biztos boldog. Hirtelen nem Sprit-től származó nyerítéseket hallottam volna. Egy hatalmas vadlóménes volt az. Sprit felgyorsult, s a ménes két felé ment, hogy a fekete ménnek legyen elég helye. Ahogy elfutott a ménes többi tagja és vágtázni kezdett. Éreztem, hogy ő volta vezérmén. Ekkor teljesen más volt a véleményem. Engedjem szabadjára Spirit-et. Ő itt született, és itt is fog meghalni. Nem egy istállóbanb punnyadó kis semmirekellő lovacska lesz! Nem! Spriti minden idők legcsodálatosabb vezérménje lesz, s erről én gondoskodok.
 Megsimogattam a ló nyakát, majd fokozatosan lassítani kezdtem. Leszálltam róla, majd Spirit felém nézett. Halványan dobtam egy mosolyt.
 -Spirit, neked ez az otthonod. Ne ellenkezz, tudom, hogy mit érzel. Én is ugyanezt érezném, ha elszakítanának az otthonomtól. Menj! Engedd magad szabadjára! Te leszel a legcsodálatosabb vezérmén! –mondtam. Angel-t vettem észre. Utánnam futott. Felültem rá, majd integetttem egyet Spirit-nek, s beugrattam a kancát vágátba, majd a lovarda felé mentünk. Éreztem, hogy anya megfogja engedni, hogy újra lovagolhassak. Angel-en. Ő az én lovam.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.